Sziasztok!

Sziasztok!
Zakuro és én szeretnénk egy blogod, ahol több ember ír. Még a téma nincs meg. De azt szeretnénk, hogy többen írnánk, szóval aki szeretne ebben részt venni az vegyen fel msnre. floraint@windowslive.com
Remélem össze jön:)
Sziasztok. :D

Nyaralni megyek. :D

Sziasztok!
Négy napig nem leszek, mert megyek szegedre apukámhoz.
Szóval vasárnap este érkezem meg, szóval a friss kedd környéke fele érkezik.

Megszeretném köszöni, Kincsőnek és Evynek, hogy mindenbe támogattak. Kiönthettem nekik a szívemet. Kincső nélkül nem jöhetett volna létre ez a blog. És köszönöm neki a 13 évi barátságunkat.♥
Evymnek köszönöm, hogy elmondja véleményét, és nélküled most nem lennék szerelmes:)♥
Köszönöm nektek, hogy vagytok. ♥
Persze, mindenkinek köszönöm akik olvasnak. ♥
:D

2. fejezet

2. fejezet

Tudtam jól, annyira éreztem. Tegnap este annyira furcsán viselkedett. Már megint megcsalt. De nincs elég erőm ahhoz, hogy elhagyjam. Talán túlságosan félek a magánytól? Vagy csak éppen szeretem őt? Igen szeretem őt, de ez már rég nem olyan, mint volt. Szeretem Iant, csak éppen azt nem tudom, miért ragaszkodik hozzám, ha megcsal? Ezernyi és ezernyi kételyek járnak most a fejembe. Rettegek az igazságtól, nem merem bevallani még saját magamnak se. Őszinte válaszokat, akartam Iantől kapni.
- Hé, Mandy jól vagy? – rázogatott meg bátyám. – Ugye nem bocsátasz meg annak a szemétnek. Mandy, nem engedhetem ezt.
- Justin ez az én életem, nem szólhatsz bele, sajnálom. – kiabáltam Jussal.
- Te teljesen megörültél, hogy lehet azt az alakot szeretni? Hogy? Világosíts fel létszíves!
- Nem örültem meg, de fogad el Ian az életem része és az is fog maradni még egy ideig, és te nem szólhatsz bele az életembe. Fogad el szeretem Iant… - veszekedtem vele.
- Jól van, látom én itt útba, vagyok. – azzal a lendülettel kiment és becsapta maga után az ajtót. Nem mentem utána nem érdekelt. Most a saját szenvedésem, fontosabb. Órákig, ülhettem a kanapén és csak sírtam.
Mikor valaki belépett az ajtón és oda futott hozzám.
- Mandy Hamilton, te meg mi a fenét művelsz itt? – nézet rám Andrea szigorúan.
- Ian… Ian megcsalt. – nyögtem ki a szavakat elhalóan.
- Micsoda? Az a szemétláda? – nézet rám kétségbeeset arccal.
- Igen – sírtam tovább.
- Nem lehet, ez nem igaz. – motyogta maga elé.
- Adott pénzt, mert szombaton elvisz valami film premierre. – csillantak fel szemeim. – menjünk el vásárolni.
- Oké, egy kis vásárlás mindig jót tesz. – vigyorodott el Andy.
- Várj, egy kicsit rendbe teszem magam és mehetünk is. – mosolyodtam el.
Bementem a fürdőbe, felvettem egy barna mini szoknyát és egy fehér spagetti pántos felsőt. Bele bújtam kedven fehér teli talpú papucsomba. A hullámos fürjeimet kifésültem és fel kötöttem. Kedvenc fehér kis táskámba mindent bele szórtam. Aztán már futottam oda Andyhez. Bezártuk az ajtót és már szálltunk be a liftbe. Mikor a 7 emeletről leértünk a főlcintre egy izmos fekete hajú srácba ütköztem bele.
- Aj basszus, annyira sajnálom – kértem elnézést tőle.
- Semmi baj – mosolygott rám, de izé én ismerem ezt a csávót. Van az a vámpíros film. Valami alkony vagy alkonyodás, jaj nem alkonyat. A harmadik részének a premierjére megyek Iannel.
- De komolyan sajnálom, nem figyeltem.
- Semmi baj, ilyen széplány bármikor nekem jöhet. – vigyorodott el. – egyébként te itt élsz?
- Ő hát, ja. – nyögtem ki.
- Értem, hát akkor remélem össze futunk még. – nézett rám nagy barna szemeivel.
- Miért is? – néztem rá, gyanúsan. – ja csak, azért mert itt lakik az egyik munkatársam, nem tudom, hogy ismered. Kellan Lutz.
- Az a szőke izmos gyerek a hatodikról? – húztam fel a szemöldökömet.
- Igen ő az. Ismered talán? – nézet rám kérdőn.
- Ő, hát egyszer már bepróbálkozót de a barátom leszerelte. – mosolyodtam el.
- Oh a barátod, értem. Na de hölgyeim, ha nem haragudnak meg nekem most mennem, kell.
- Szia – szólaltunk meg kórusba.
- Sziasztok – vigyorgott egy utolsót ránk és engem még egyszer végig mért. Ezen én akaratlanul is elpirultam és neki ez igazán tetszet. Mikor eltűnt a liftben Andrea rángatott ki az ajtón. Ilyet még nem éreztem, mikor őt megláttam. Nem úgy gondoltam rá, mint egy fiúra, akivel össze akarok jönni, hanem inkább egy jó barátra. Andynek nagyon tetszet az előbbi, események, mert egész úton csak vigyorgott. Az út felélnél mikor már a buszra szálltunk fel megszólalt.
- Te, hallod annak a csávónak nagyon bejöttél, mi a francnak mondtad el, hogy van barátot. Te annyira hülye vagy, most nézd meg ott volt egy jó pasi, aki még be is próbálkozott volna, ha nem okoskodsz bele. Iannel mi a francot foglalkozol. Nem érdemes rá, időt pazarolni. – vigyorodott el.
- Jaj már Andrea, ne legyél már ilyen pasi faló – nevettem el magamat.
- Én? Kikérem magamnak, nem vagyok pasi faló. Csal éppen nem mindegy kivel, kezdek ki. – húzta ki magát. – különben is édeském mióta vagytok együtt Iannel, és az óta hányszor csalt meg?
- Nagyon jól tudod. – forgattam meg a szemem.
- Na pont ez az. Figyelj létszíves, próbálkozz meg azzal, hogy helyre teszed az életedet. Rendicsek?
- Rendben, megpróbálom. – drámaian felsóhajtottam.
- Egyébként milyen rucid szeretnél venni. – jelent meg arcán az a rafinált mosoly.
- Valami csinit, de mégis nőciset.
- Na akkor a tökéletes emberrel vagy. – nevetett fel úgy, hogy az egész busz ránk nézett.
- Andy gyere már, itt kell leszállni. Itt a kedvenc sétáló utcánk. – kacsintottam egyet.
- Jaj hát akkor futás. – kacsintott vissza. Siettünk be az első üzletbe, amit megláttunk. Én, ahogy beléptünk megláttam egy csodaszép rózsaszín ruhát, amin volt egy öv. Csak ott néztem, levegőt is elfelejtettem venni.
- Mandy megtaláltuk a tökéletes ruhát. – gyönyörködött ő is a ruhába.
- Igen szerintem is, na akkor vegyük meg. – pislogtam rá.
- Oké, oké. – megvettük a ruhát és egy hozzá illő cipőt is. Még a többi üzletet is körbe jártuk. Még egy halom fölösleges holmit vettünk. Két óra múlva teli pakolva, kipurcanva be ültünk egy étterembe. Egy fiatal vörös hajú lány jött oda hozzánk fel venni a rendelésünket.
- Sziasztok lányok, mit hozhatok italnak? – adta oda az étlapot.
- Én egy narancslevet kérek. – adta le a rendelését bohém barátnőm.
- Szerintem én meg egy ásványvizet. – kértem én is.
- Már is hozom. – mosolyodott el a lány. Mikor már ki hozta az italokat mi már ki is, választottuk mit eszünk.
- Egy gombás paradicsomos tésztát kérek. – mondta a lánynak Andrea.
- Én meg egy, - gondolkoztam el. – Kapros lazacot párolt jázmin rizzsel.
- Rendben. – ment el az asztalunktól. Míg vártuk a rendelésünket elbeszélgetünk minden lényegtelen dolgokról. Amikor megérkezett az étel, zavarás nélkül folytattuk csacsogásunkat, csak közbe faltuk fel az ételt. Elmeséltem neki reggeli látogatómat. Amikor már kifizettük az elemózsiát. Mentünk a buszmegállóba. Vártuk a 123-as buszt, ami nem akart jönni. Amikor egy kocsi megállt és egy magas, szőke, izmos fiú szólt ki.
- Sziasztok, ne vigyelek el titeket. – szólt ki a fiú a hatodikról. – persze, csak ha barátodat nem zavarja. – kacsintott rám.
- Oh, neki nem kell elmondani. – szólt oda Andrea. – Nyugodtan elvihetsz minket.
- Na akkor gyertek. – vigyorodott el. Beszálltunk az autójába.
- Szia Kellan – köszöntem neki.
- Szia Mandy, és téged hogy hívnák, kérdezte meg barátnőmet.
- Andrea vagyok. – mosolyodott el. Mikor oda értünk a házhoz. Aranyosan segítet fel vinni a szatyrokat a hetedikre. Amikor fel értünk el búcsúztunk tőle és mentük be a konyhába. Ittunk két pohár almalevet és beszélgettünk. Hét óra fele Andreát kikísértem. Mikor beértem a lakásba Ian hívott. Megbeszéltük, hogy holnap este hétre jön értem, a premier előtt. Megkérdeztem tőle, amit bátyám mondott. Sikerült is ezen összevesznünk.

***
Reggel mikor felkeltem, bementem a konyhába megittam az éltető kávémat és ki sétáltam a teraszra. Csak ültem és néztem a felkelő napot. Elgondolkoztam azon, amit Andrea mondott. Igaza van, lehet hagynom kéne Iant, és mást keresnem? De én ehhez gyenge vagyok. Nem tudnám ott hagyni őt. Tudom, hogy ez a kapcsolat már régen nem olyan amilyenek kéne lennie, de én akkor is félek. Lehet, hogy nem logikus a gondolkodásom, de ebből már nem lehet rendesen kimászni. Sokan azt hihetik, hogy makacs vagyok, de ez nem igaz. De az a fiú, akivel tegnap összeütköztem. Annyira másnak tűnt Iannél, ő olyan lehet, aki tényleg foglalkozik a barátnőével. Andy megmondta, hogy bejövők neki, de nem ezt nem lehet én, nem tudok Ian lenni. Akár, hogy is fáj az, amit csinál velem én, ezt nem tudom megtenni. Lehet, hogy neki ilyen egyszerű de nekem nem, én ehhez túlságosan is hűséges vagyok. Mindig is így nevelt anya, hogy akivel együtt vagy azt tisztelned kell, és semmi áron sem csalhatom meg.
De Iannek ez könnyű már számtalanszor eljátszotta ezt velem, egy éve játsszuk ezt a játékot. Annyira unalmas már, megcsal de, elvisz valami eseményre, ahol mutogat, hogy nézzétek nekem modell a barátnőm. Csak én ezt már nem fogom sokáig bírni. Ian már rég, de már az elején se volt hű társ. Én ettől szenvedek. A gondolat is fáj, hogy mennyiszer csalhatott meg, én biztosan nem tudom, de valahogy nem is érdekel igazán. Lassan besétáltam a fürdőszobába, engedtem vizet a kádba, addig feltűztem a hajamat. Óvatosan levettem a ruháimat és beültem a kádba, és élveztem a víz forró érintését. A víz lágy kényeztetését még élveztem volna órákig, csak eszembe jutott, hogy megígértem Kellnek, hogy csinálok neki valami reggelit. Kimásztam a kádból, és fel vettem egy fehér nadrágot, kék pólóval. Összeszedtem pár kaját és siettem a lifthez. Becsengettem az ajtón, mikor a nagy srác örömmel nyitott nekem ajtót.
- Mandy, szia. – ölelt magához.
- Szia. – mosolyodtam el.
- Mit fogunk enni? – csillantak fel szemei.
- Mit szólnál omletthez? – kérdeztem meg.
- Nagyszerű lenne, anyukám is mindig azt csinál, ha megyek hozzájuk. – vigyorgott a nagy mackó.
- Akkor ezt meg is beszéltük. – Bementünk konyhába, és elkezdtünk főzni. Kellan is segítet nekem. Fél órával később már a teraszon ültünk és reggeliztünk. Kellan sokat mesélt magáról, ezért közelebbről is megismerhettem.
Kiderült, hogy ő a mama kicsi fia típusú kapcsolatba van anyukájával. Mesélt arról is, hogyan is kezdődött a színészi pályafutása. Én meséltem neki, Ianről. Szerinte is ott kéne hagynom, azt is mondtam, hogy 15 éves korom óta vagyok modell.