1. fejezet

1. fejezet.

Maradj, velem
Egyedül utazom,
Maradj velem
Mert félek

Elölről hátra
és fentről lefelé
Forogj velem
Ameddig élek

Republic

Reggel nyolc óra van, fotózásra megyek. Félek, mert egy férfi modellel leszek, és Ian féltékeny típus. Csak nem tudom miért? Én még soha sem csaltam meg őt, persze róla ez már nem mondható el. Annyiszor megcsalt már engem…
De én mindig meg bocsájtok neki. Azt hiszem, mert szeretem. Édesanyám már kérdezte, hogy miért vagyok vele együtt. Anya szerint nem is szeret engem, csak jó engem a firkászoknak mutogatni. Minden nyilvános helyre elvisz magával. De soha nem megyünk sehova, otthon ülünk egymásnál. Rossz ez így, lenne kedvem néha elmenni anyáékhoz még azt se lehet mondani, hogy messze laknak csak a külvárosban. Vagy éppen csak sétálni egy parkba. Sok meg valósítható program. Nem is kérek tőle olyan sokat. Nem kell eltartania, nem kell méreg drága holmikkal elhalmoznia. Sőt még ajándékokat se kérek tőle, csak annyit, hogy szeressen.
- Szia Mandy. – mosolygott Scott a fotós. – Változott a terv nem Daviddel leszel párba, inkább arra gondoltunk, hogy ezzel a hatalmas kígyóval.
- Ümmh. – nyeltem egy nagyot, hát ez az ötlet nem a legjobb rettegek a kígyóktól. – Rendicsek Scott. – vigyorogtam rá.
- Na, akkor menj be az öltözőbe sok a munka siessetek létszíves. – dirigált az én kedvenc Fótosom. Bementem az öltözőbe. Beültem a nagy fekete székbe és vártam Carlie mit varázsol a hajamból. 40 percig ülhetem ott közben Dan is csinálta a sminkemet. Mindennel végeztek 40 perc alatt. Mikor szálltam ki a székből Lyn rángatott oda a ruhákhoz, egy térdig érő csípő vonalú fekete szoknyát adott és hozzá egy zöld selyem blúzt. Hullámos fürtjeim ki voltak vasalva és fel volt tűzve pont úgy, hogy csak elől egy-két száll lógott ki. Mikor magamra kapkodtam a ruhákat sietve kimentem Scotthoz aki már a kígyóval barátkozott.
- Oh, Mandy drágám csodásan nézel ki. – vigyorgott a szokásos bájgúnár mosolyával.
- Köszönöm Scott, kezdhetjük? – kérdeztem tőle halkan.
- Persze, tessék, itt van az állat. – tette a nyakamba az állatot.
- Na, kezdjük. – mondtam megremegő hangon. Elégé sok jó kép készülhetett, mert 2 óra alatt végeztünk, gyorsan át öltöztem ki szedtem a csatokat a hajamból és indultam is haza. A mai napom szokásosan telt, haza mentem Ian hívott, hogy Szombaton lesz egy film premier és menjünk el együtt. Persze én erre igent mondtam. Pakolásztam meg ilyenek. Hét óra lehetet mikor arra gondoltam jó lenne kimenni a parkba futni. El is indultam, úgy már egy jó húsz perce futkározhattam mikor valaki feldöntött.
- Hé, nem látsz a szemedtől – kezdtem ordibálni vele.
- Bocs, épp sietek valahova. – mikor megláttam őt teljesen el ált a lélegzetem.
- Ian? – csodálkoztam el. – Te meg mit keresel itt?
- Hát én is kérdezhetném ezt? – terelte a szót.
- Hát, ahogy látod, én futok, csak nem te is ingbe futsz? – húztam fel a szemöldökömet.
- Nem, de hogy is megyek haza, csak benéztem a parkba egy kicsit… - hazudott, már jól tudtam mikor mond igazad, mindig megvakarja az orrát, ha nem mond igazat.
- Milyen nővel voltál Ian? – néztem rá, annyira idegesített ez az állandó csajozása.
- Nincs hozzá közöd, Mandy hagy békén. – kiabált velem.
- Állj nincs hozzá közöm? A barátnőd vagyok elvileg nem de?
- De az vagy… csak ne legyél már ilyen féltékeny. – sóhajtott. – mondtam már, hogy nem áll jól neked ez a gatya.
- De én szeretem a kedvenc melegítőm, mindegy majd elrakom jó mélyre a szekrénybe.
- Rendben kicsim, szeretlek – ölelt át.
- Én is. – bújtam oda hozzá. – Ian, kérdezhetek valamit.
- Persze. – mosolyodott el.
- Ha már nem leszek, fiatal szeretni fogsz? – tudom, hogy ez lényegtelen, de érdekelt.
- Jaj, hát persze kincsem. – nézett rám nagy szemeivel.
- Tudod mit, itt van, egy kis pénz menj el vásárolni, szombatra vegyél magadnak egy jó rucit vagy akármit. Rendben.
- Hát jó… - suttogtam füleibe. Na, ezt utáltam benne, mindig eltereli a témát. Bánt a tudat, hogy tudom ma is egy nővel volt. Vagy fel szed egy bárba valakit. Én miért nem vagyok neki elég jó? Miért keresi más nők társaságát?
- Figyelj, kincsem megyek, mert már fáradt vagyok. Holnap hívlak. – csókolt meg.
- Szia, holnap látlak? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom még. – aztán eltűnt a sötétben. Igen ez Ianre vall. De már sajnos megszoktam. A szerelem ilyen lenne? Ennyire sötét és fájdalmas? Tele van titkokkal? Jó azt is belátom, nem egy tündérmese az élet, de akkor is ilyen lenne?
Inkább én is haza mentem. Beálltam a zuhany alá és élveztem a forró vízcseppeket. Sokáig bent állhattam, mert arra eszméltem fel, hogy már fázok és lilul a szám.
Kimásztam a zuhanyból, belebújtam a pizsamámba és bebújtam az ágyba.

***

Reggel arra keltem, valaki csenget. Lassan kimásztam az ágyamból. Bele bújtam a köntösömbe és oda totyogtam az ajtóhoz. Mikor ki nyitottam el ált a lélegzetem is.
- Hát te itt? – kérdeztem fáziskéséssel.
- Igen én itt, beengedetsz?
- Persze, jaj, annyira jó hogy itt vagy. – ugrottam a nyakába.
- Jól van, hugi én is örülök neked. – mosolygott bátyám.
- De Justin miért jöttél? Csak úgy? – húztam fel a szemöldökömet.
- Hát hugicám beszélnünk kéne. – lett hirtelen komoly az arca.
- Hát rendben gyere. – húztam be a nappaliba. Leültünk mindketten a kanapéra és csendben ültünk.
- Figyelj Mandy! Te és Ian még együtt vagytok? – kérdezte óvatosan nehogy egy olyan pontot érintsen.
- Igen, persze miért?
- Tudod, - habozott, most már tényleg féltem mit szeretne mondani. Sajnos sejtettem miről lenne szó, mert ismerem Iant.
- Aj, már Justin, ki vele. – morogtam.
- Mandy az a szemétláda megcsal nem érted? – kiabált bátyám kikelve magából. – tegnap láttam, hogy a szomszéd lánnyal csókolózik. Nem szeret téged. Hagyd el. – a szavai gyökeret vertek bennem.