3. fejezet

3. fejezet


Már otthon ültem a konyhába, és a tv-ét kapcsolgattam. Egy csatornán megakadt a szemem. „Kellan Lutz egyszerre két hölgynek csapja a szelet?” és ekkor megláttam Andreát, magamat és Kellt. Hihetetlenül felment bennem a pumpa. Nem gondolkoztam, csak hívtam egy ismerős számot.
- Mit vagy te azzal a mitugrásszal a tv-ébe? – hangzott a kérdés.
- Várj, itt lakik alattam és csak haza hozott minket. – hadartam. – egyébként is Andyvel flörtöl. – szépítettem a dolgokat. – Különben is én téged szeretlek.
- Én is szeretlek kincsem, de akkor is ez durva. – morgott. – na és vettél magadnak valami ruhát?
- Nagyon fog tetszeni neked. – mosolyodtam el, habár tudtam, úgyse látja.
- Annak örülök szívem. – hízelgett be. – most leteszem, mert már öt óra van, és el kell mennem a tisztítóba.
- Oké, szeretlek.
- Csók. – köszönt el és a vonal megszakadt. Lefürödtem, a hajamat begöndörítettem. Szememet óvatosan kifestettem. Bele bújtam méreg drága ruhámba.

***

Mikor mindennel kész voltam, valaki csengettet a kapu telefonon. Bele bújtam a cipőmbe, felvettem a táskámat és mentem le. Mikor meglátott elismerően végig mért. Közelebb mentem hozzá és megcsókolt, forró tüzes csók volt, most nem az, a nincs semmi baj csók volt, hanem inkább kívánlak volt.
- Kár, hogy mennünk kell. – sóhajtott fel elhalóan. – Annyira kívánlak Mandy Hamilton.
- Én is. – válaszoltam. Ajkait még egyszer rá rakta az enyémre, és még percegik össze forrva csókoltuk egymást, mikor aztán lassan elválasztottam őket.
- Induljunk, mert elkésünk. – mosolyodtam el.
- Rendben. – nyitotta ki nekem a kocsiajtót, Iantől ez se volt megszokott. Az út lassan telt, egy lassú dalra. Ő a kezét a combomon pihentette, miközben én az ablakon néztem a várost. Imádtam itt élni. Csodálatos hely Los Angeles. Ian a megszokotthoz is lassan vezettet. Én meg fogtam a kezét és elkezdtem ujjaival játszadozni. Annyira más volt most ez a helyzet. Iannel soha se voltunk igazi „szerelmes pár”, de most annyira más volt és éreztem, hogy fontos vagyok számára, vagy csak talán attól retteg, hogy elhagyom. Féltem be vallani magamnak, hogy nem éppen a legjobb férfit választottam. Egy éve még annyira más voltam, szélelbélelt lány. Ian mellet lettem igazi nő. Emlékszem mikor találkoztunk, Andreával buliztunk, épp „házavató” bulim zajlót. Akkor költöztem be a lakásomba. Akkor este csúnyán bekarcoltam. Ketten megittunk Andyvel egy üveg Vodkát, plusz hozzá pár koktél is lecsúszott és 4 üvegsör. Elmosolyodtam az emlékeken. Annyira más volt minden, nem rettegtem azon, hogy megcsalnak, vagy, hogy féltékeny a barátom. Szeretem Iant, nem arról van szó, csak már ez nem olyan, mint volt. Emlékszem a régi tini szerelmekre. Oh Paul, mennyire szerettem. – mosolyodtam el az emléken. – mindig együtt mentünk a tini diszkóba. Jaj és amikor először csókolt meg, ügyetlenek voltunk mindketten. A házunk előtt voltunk, anya az ablakon leskelődött. Ő közelebb húzott magához, rá lépett a lábamra, de aztán megcsókolt. Az emlékek csak úgy utat törtek bennem. A régi Mandy, az, aki nem fél, senkinek se a tulajdona és főleg nem összezavarodott. Nem voltam ilyen, Ian tette ezt velem, hiába mellette lettem igazi nő, de akkor is tönkre tett. Összetörtem legbelül. Már arra eszméltem fel, hogy látom a sok fényképezőgép vakujának játszmáját.
Iannel kiszálltunk és készült pár kép az újságoknak.
- Imádnak téged a fotósok. – suttogta a fülembe, és még jobban magához húzott. Leültünk az asztalunkhoz, mindenki kapott ételt és italt, aztán a filmet elkezdték lejátszani. Sokszor voltak hangos nevetések, szívszorító részeknél hüppögések és eltorzult arcok. Én persze a végénél elsírtam magamat, meg még pár résznél, de összevetve a női közönségőrjöngőt. Főleg amikor a szereplők felmentek a színpadra. Először Kristen, Robert, Taylor és Kellan. Persze Kellan ahogy kiszúrt, oldalba bőgte a mellette álló Taylort és fejével rám mutatott, és ők rám vigyorogtak. Mikor a beszélgetés és kérdések vége lettek. Ian eltűnt, én meg elmentem a bárpulthoz ahol egy ismerős alakba futottam. Aki szélesen elvigyorodót, és a háta mögül egy lány nézet rám, féltékenyen. A lány nagyképűen itta a koktélját és közben le, se vette rólam a szemét.
- Hé, kislány. – vigyorgott Kell és közben átölelt. Hosszú ölelést kaptam, ami a lánynak nem nagyon tetszet.
- Szia Kellan. – mosolyogtam a fiúra a hatodikról. A lány tekintetével már rég meg ölt volna, az én mackó barátom végig mért és kacsintott. Láthatólag tetszet neki a látvány. Bár ezt tudtam, sohase tagadta, hogy bejövők neki, mint nő. Persze tudomásul vette, hogy nem lehet köztünk semmi, de szerintem, már egyszer-kétszer fantáziálgatott rólam.
- Bemutatnál a közeli ismerősödnek macikám. – szólalt meg nyálas hangon az a nőszemély.
- Persze cica.
- Szia Mandy vagyok, egy házban lakunk Kellel. – mosolyogtam rá barátságosan, persze ő nagyképűen lenézet.
- Annalyne. – mondta ki vékony elviselhetetlen hangján.
- Jézusom ez a kedvenc számom. – visítottam fel, amikor meg hallottam Lady Gaga Alejandro című slágerét.
- Szereted? – nézett rám csodálkozva a mackó. – Én is oda vagyok érte. – mosolyodott el azzal a mosollyal, amivel leveszi a lányokat a lábukról, ez nálam is bejött volna, ha nem lenne Ian.
- Komolyan.
- Táncolsz velem hercegnő? – nézet rám ellenállhatatlanul.
- Természetes maci. – mosolyodtam el tündérien, aminek senki se tud ellenállni. Elkezdett a parkett felé húzni, óvatosan magához húzott és megfogta a derekamat, és stílusosan kezdtük el ropni. A zene átjárta testünket, így vettük fel a ritmust. Több szempárt magamon éreztem de nem érdekelt most. Kizártam a külvilágot és csak táncoltunk. A tömeg elvált és már csak mi táncoltunk a parketten. Mindenki csodálkozva nézte csodás táncunkat. Persze Kellan messzebb ment volna, ha én nem lököm el magamtól.
- Kellan, nem. – kérleltem halkan, mire ő felnyögött, én meg gyors léptekkel elment az asztalunkhoz, ahol egy mosolygós lány ült egyedül, aki éppen Taylort vizslatta.
- Szia. – köszöntem neki kedvesen.
- Szia, Miranda vagyok. – nyújtott kezet.
- Mandy. – biccentettem. Mirandával, beszélgetni kezdtünk elmesélte, hogy ő is színészkedik és 17 éves. Észre vettem, hogy a beszélgetés folyamán nagyon sokszor kereste szemével Tayt, legtöbbször meg is találta. Úgy láttam, tetszhet neki, csak talán fél?!
- Tetszik Tay? – kérdeztem óvatosan.
- Ő, hát ismered? – kérdezte szégyenlősen.
- Hát, igazából egyszer beszéltem vele, akkor is egymásnak ütköztünk. – pirultam el.
- Hát tudod, nem rossz pasi. – vigyorodott el, ez a ki jelentés olyan Andys volt. Így már ketten néztük Taylort, én nézelődtem is. Meg néztem a lányok ruháit is. Miranda egy aranyos, lenge sárga ruhába volt. Aminek csak egy pici vékony pántja volt, az a tipikus nyári ruha. Hozzá illő sárga szandált viselt. Egyenes haja, leomlott a vállán. Én hozzá képest, ki voltam öltözve. Beszélgetünk még egy ideig, mikor valaki leült mellém, először azt hittem Ian, de tévedtem. Amikor megláttam Miranda képét, kicsit elcsodálkoztam, hogy az aranyos lány, hirtelen milyen féltékeny és ördögi arcot vágott.
- Szia Mandy. – köszönt halkan a fiú.
- Oh, szia Tay. – mosolyogtam rá, elkápráztatóan.
- Helló. – köszönt udvariasan a másik oldalamon ülő lánynak.
- Szi… Szi… szia - habogta a lány. Miranda ez a pár perc alatt se vette le róla a szemét, de Taylor mit sem törődve vele, továbbra is csak rám próbált koncentrálni. Taylor fel állt. Megfogta a kezemet és elkezdted, a kert felé húzni. Ennek a csodás helynek volt hátul, egy ennél is csodálatosabb kertje. Mindenhol fák, virágok, bokrok. Egy-két madáretető. Padok, és a közepén egy szökőkút. Leültünk a szökőkút szélére és beszélgetünk. Taylor igazán aranyos srác. Tetszet, hogy maga biztos, és tudja, mit akar az élettől. Egykor én is ilyen voltam, de most kétségbe esett vagyok.
- Gyönyörű vagy. – suttogta és ezzel egyre közelebb hajolt hozzám.