5. fejezet

Sziasztok!
Ezek után csak 3 megjegyzés után lesz friss.
Nekem is jól esik egy kis vélemény:)
Én is szoktam írni pár sort. Szóval köszi :)

5. fejezet


Ian kajánul elkezdett vigyorogni. Fel állított és megpróbált megpofozni, de valaki lefogta a kezét…
Taylor állt Ian mögött. Ian ijedt képet vágott, amikor megfordult. Kellan akkorát húzott be neki, hogy még a föld is megremegett. Tay ismét csak adott neki, és oda rohant hozzám.
- Jól vagy? – kérdezte, miközben karjaiba vont. Nem tudtam megszólalni, ezért csak bólogattam. Vérző karomat gyengéden megpuszilta, és a hátamat elkezdte simogatni. Kizártuk mind ketten a külvilágot. Arcomra adott egy lágy csókot, és még szorosabban húzott magához. Én erősen hozzá simultam, és egyik karommal meg simítottam izmos karját. Ian fel állt és elkezdet valamit magyarázni, de Kellan megfogta és beráncigálta a szobába. Már csak ketten maradtunk Taylorral. Arcomat két keze közé vette.
- Aggódtam érted. Meg fizet az a szemétláda. – mondta ki a fogai közt.
- Köszönöm. – suttogtam elhalva. Könnyeim utat törtek maguknak. Féltem be ismerni de jól esett a törődése. De még nem teljesen dolgoztam fel a ma történteket. Ian… teljesen tönkre tett. Ő volt az, akit igazán szerettem. De teljesen elárult. Taylor közelebb hajolt és a nyakamra lágy csókot lehelt. Feljebb kezdett el haladni. Amikor már mohón az ajkaimat kényeztette. Nyelve utat tört magának. Nyelveink erőszakos, vad és erotikus táncot lejtettek. Izmos felső testén végig húztam kezemet. Elvonta a tekintetemet egy női alak. Kissé megijedtem, de pislogtam egyet és rájöttem csak a képzeletem játszik velem. Élveztem csókunkat. Jól esett. Szenvedélyes volt. Iannel soha se volt ilyen csókom. Éreztem, hogy fontos vagyok Taylornak. Ezernyi érzelem tömörült bele a csókba. Egyre csak akaratosabb és hevesebb lett csókunk. Csók csatánkat Kellan halk köhintése zavarta meg. Gyorsan szétváltunk.
- Ha ilyen jutalmat kapnék, akkor lettem volna én a hős megmentő.
- Vicces vagy. – mondta Taylor halál komolyan.
- Nem azért gyerekek, de szerintem lépjünk le. – mondta, Kell.
- Men… menjünk. – mondtam akadozva. Nem tértem még magamhoz teljesen. Taylor fel segítet és megfogta a kezemet. Kellan beült a volán mögé, én és Taylor pedig hátra. Szorosan hozzám bújt és mentünk.


***

Andy kanapéján ültem és sírtam. Andrea forró teával és ölelő karjával próbált vigasztalni.
- De legalább lezártad a múltadat. Különben is jobbat érdemelsz, mint Ian. – mondta teljesen őszintén.
- Taylor megcsókolt. – mondtam elgondolkozva.
- Hú… - csodálkozott el barátnőm. – Ez csodálatos, és mit ne mondjak jobb, mint Ian.
- Jaj Andrea… - forgattam meg szemeimet. – Tudod… annyira más volt, mint Ian csókja. Teljesen elragadott.
- Nem csodálom… - húzta el a száját. – Kellan is ott volt? –
- Igen miért? – kérdeztem gyanúsan.
- Hát… csak egyszer négyesbe is találkozhatnánk. – furcsa tűz ragyogót fel szemeiben.
- Oooké.
- Mandy, menjünk ma el moziba. – lelkesült be Andy.
- De nincs kedvem. – vallottam be.
- Jaj már… Jót tenne és elhívhatnánk a két görög istent. – nevette el magát.
- Na jó… - adtam meg magam. Elő kotortam a táskámból a mobilt és hívtam Kellt. Kicsöng, még egy csöngés és még egy. Csöng és csöng. Az ötödik után bele szólt.
- Hahó csajszi. – mondta jó kedvűen.
- Szia Kell. Nem lenne kedved Ma moziba jönni? Taylort is hozd magaddal és én is, viszek plusz egy főt. – hadartam el gyorsan.
- Ki lenne a te plusz egy főd? Valami csini maca? – kérdezte pajkosan.
- Hát tippelj. – mosolyodtam el. Kellan gondolkodhatott vagy valami, történhetett, mert meg se szólalt pár percig. Már kezdtem félni, de persze semmi okom se volt rá.
- Csak nem a csini Andrea barátnőd? – kérdezte negédesen.
- El találtad. – mosolyodtam el.
- Oké én benne vagyok. Mikor és hova menjünk?
- Nyolckor és ahova hoztatok. – mondtam ki egyszerűen.
- Majd este, csók csajszi. – nyomta ki a telefont.

Ajándék fejezet.

Sziasztok! Ezt a kis valamit Vivinek írtam:)
Jó olvasást!

Ajándék feji.
Taylor szemszög.

Már a liftben álltam, amikor rájöttem, hogy milyen szép ez a lány. Hosszú barna haj. De valaki megbánthatta, olyan mély és szomorú volt tekintete.
Kell haverom már az ajtóban állt és valamin nagyon gondolkodott.
- Szevasz. - fogtunk kezet.
- Helló Kell, képzeld találkoztam a lift előtt egy gyönyörű lánnyal. A hetediken lakik.
- Te, az Mandy. - mosolyodott el. - dögös egy bige. De valami színész a barátja.
- Ja tudom, a mi nagy ellenségünk. Ian. - forgattam meg barna szemeimet.
- Jaj tudom, az a vámpír naplós pacák. A rossz fiút alakítja.
- Teli találat! - elhülyültük a délutánt. Kiváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz a holnapi premier.
Azon elmélkedtem, hogy talán Mandy is ott lesz? Lehet, hogy soha többé nem is láttom. De én, én látni akarom.
- Na és te kis pöcs, kit hívtál el? - kérdezte Kellan.
- Miranda Cosgovet. - mondtam, és kihúztam magam.
- Jó fogás. - kacsintott haverom. Lehet, hogy az, de ő nem Mandy. Szívesebben lennék vele. De most már mindegy. Amikor belém jött olyan édes, mámorító
illatja volt. Kecses dereka, gyönyörű ajka.
Taylor, nyugi van. Barátja van.
- Hallod? Neked beszélek. - hahotázott Kellan.
- Ő, mivan? - kérdeztem fázis késéssel.
- Tudni akarod, hogy én kit viszek?
- Annalyne. - vágtam rá.
- Hát te mindent tudsz. - Kellan haza vitt mert valami dolga volt a városban.
Persze hátul kellet be mennem, mert a főbejáratnál ezer firkász volt.

4. fejezet

1. fejezet


Sírok, ha látom, hogy veled terveztem a jövőmet.
Sírok, ha látom, hogy veled akartam leélni az életemet.
Sírok, ha látom, hogy beléd temettem az összes reményemet.
Sírok, ha látom, hogy én szerettelek téged.

Egy kósza hajt tincset eltűrt az arcomból. Egyik kezével a hátamat simogatta, másikkal a csipőmmet fogta és húzott magához közelebb. Én két karomat nyaka köré fontam és vártam, hogy megtörténjen a csoda.
- Te, hogy lehetsz ennyire kétszínű? – kiabált velem Miranda. – azt hittem barátok is lehetünk.
- Állj le. – engedett el Taylor és ment oda hozzá. – Miranda kérlek, nyugodj le. Ez nem az, aminek látszik.
- Nem az? Akkor micsoda? – kiabált vele a lány. – Akkor minek hívtál el, hogy jöjjek el veled? Nem is törődsz velem egész este, csak vele. – kezdet el sírni a lány. – Most meg ez. Egyébként is Ian már keress jobb, ha bemész. – nézett gúnyosan rám. Rá jöttem, hogy ott hagytam, és ha ez kiderül nekem végem, van. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy Iant megtaláljam.
- Szia. – köszöntem el Taylortól és mentem be a hatalmas terembe. Nem tudom, mi ütheted belém, én nem ilyen vagyok. Csak talán… mást várok az élettől, nem Ian mellet szeretnék meg öregedni. Anya meg apa15 éves koruk óta szeretik egymást. 35 éve házasok. Iannel tudnék annyi ideig együtt lenni? Hisz már annyiszor megcsalt. Jó nekem ez így? Talán igaza van mindenkinek? El kéne hagynom? Szeretem egyáltalán? És ő? Boldog lehetnék vele? Vagy inkább más kéne? Mást szeressek? Ne őt? Sok-sok nehéz kérdés. Tanácstalan vagyok. Talán Mrs. Lautner szeretnék lenni? Nem tudom, ami ma este történt annyira más volt, varázslatos és csodálatos érzés. Igazán akartam? Vagy csak a hév miatt? De már soha se tudom meg, hogy milyen lett volna, hála Mirandának… Amikor megláttam Iant kicsit, meg ijedtem. Közelebb mentem hozzá, ő nem szólt semmit csak meg fogta a kezemet és elkezdted kifele húzni a kocsihoz. Amikor oda értünk, beültettet. Ő is beült, elkezdett vezetni. Csak úgy szeltük az utakat. Ian, egy kanyargós földúton bekanyarodott. Még 10 percen keresztül mentünk, amikor egy barátságos kis faház előtt állt meg. Kiszálltunk az ajtónál közelebb húzott magához és csak ennyit suttogott – szeretlek. – nem értettem ezt az egészet, nem kiabált velem, hogy hol voltam, hanem inkább, kedves. Egész este ilyen volt velem, mi a fene történt Iannel?
Kinyitotta az ajtót és bevezetet. Egy kisseb nappali volt, kandallóval, fehér bőr kanapé is volt, meg egy tv. A konyha csupa báj volt. A fürdő egyszerűen mennyei. De akkor megláttam a hálószobát egyszerűen csodálatos volt. Kovácsolt fa ágy, gyönyörű fehér falak. Az egész egy szerelmes kuckó volt. Csak ezt valahogy nem értettem. Miután mindent láttam Ian megfogta a kezemet és kivezettet a teraszra. Egy kis asztal meg volt terítve, gyertyákkal meg mindennel. Az ételek ki voltak szedve mellette egy kis asztalon.
Mikor meg vacsoráztunk Ian így szólt.
- Tudod Mandy… tisztába vagyok azzal, hogy ma este kivel voltál. De… nem haragszom, mert megbízok benned. Te soha sem lennél képes minden nap úgy a szemembe nézni, hogy mással hemperegsz. – mondta cinikus hanglejtésben. – aj, Mandy szívem túl vak vagy… De nekem ez így pont jó. – fájtak a szavai, mert nem értettem. Ide hozott, eddig kedves volt. De most? Újra régi Ian…
- Ian… mit akarsz tőlem? Nem tetted elégé tőnkre az életemet? Meddig akarsz velem játszani? Addig csinálod ezt, hogy a végén nem foglak már szeretni. Nekem is van szívem. – törtem ki, a könnyek marták szemeimet.
- Drága kicsi Mandy… Annyira butus vagy, nem tudnál elhagyni. – mondta.
- Ian… minek hoztál ide? – kérdeztem már-már egy-egy könnycsepp kíséretében.
- Volt egy tervem… De én inkább a hálószobába folytatnám… - kacagót fel. – ha érted mire gondolok.
- Ian… ne… most ne. Kérlek.
- Rendben, akkor kérlek, mond el mi is történt közted és Taylor ficsúr Lautner között? – húzta fel a szemöldökét.
- Tudd meg semmi! Én nem te vagyok! Tűrtem, hogy eddig állandóan megcsalsz… De nem, most már nem fogom. Ian… vége. Vége van! – kiabáltam vele, de a végére lehalkultam.
- Óh, Mandy Hamilton szakít? Ő szakít? Most viccelsz? – mondta ingerülten. – Most már tudom! – kiabált fel.
- Mit? – kérdeztem cinikusan.
- Azt… te szemét! Hát persze A kis Mandy Hamilton beleszerettet a kis ficsúrba…- ordibált velem.
Aztán… felpofozott. Akkora erővel, hogy a másik pillanatban már a földön feküdtem. Hirtelen elkezdtem zokogni. Nem tudtam mit csinálni csak ott feküdtem és vártam…
- Ian, hol vagyunk? Mond meg… - suttogtam.
- L.A külvárosának az erdőjénél. Chh…

***

Ian pár órával később lefeküdt aludni, én még mindig a kanapén feküdtem. Nem tudtam mit csinálni ezért, az én Maci barátomnak írtam egy smst…
Megkértem, hogy szóljon Taylornak. Leírtam, hogy hol vagyok. Hogy néz ki a ház, és Ian kocsija. Válaszul csak annyit kaptam, hogy sietünk. Arra következtettem, hogy ide jönnek értem. Remélem Ian még aludni fog.
Fel keltem a földről, és csináltam magamnak egy szendvicset, és öntöttem magamnak egy pohár tejet. Lassan megfalatoztam és kimentem a kertbe. Csodás hely volt, de Ian mindent tönkre tett…
- Hát te mit csinálsz? – szólalt meg a hátam mögül Ian.
- Azt, amit te soha se fogsz. – köptem oda neki, nem érdekelt. Tudtam, hogy képes lesz még egyszer megütni de nem érdekelt, most nem.
- Szóval így állunk. – kezdet el közelebb jönni hozzám. Két karomat megragadt és erősen kezdte szorítani. Másik kezével a hajamat tépte. Megpróbáltam hátrébb lépni de nem sikerült. Elengedte fürtjeimet és erősen pofon vágott, újra és újra. Sírtam, fájt mindenem. Ismét a földön voltam, amikor Ian, fel rángatott és teljes erejével ellökött. Fájdalmasan értem földet. A kezemet beütöttem egy kisebb kavicsba, és a kezem elkezdett vérezni. Ian kajánul elkezdett vigyorogni. Fel állított és megpróbált megpofozni, de valaki lefogta a kezét…

3. fejezet

3. fejezet


Már otthon ültem a konyhába, és a tv-ét kapcsolgattam. Egy csatornán megakadt a szemem. „Kellan Lutz egyszerre két hölgynek csapja a szelet?” és ekkor megláttam Andreát, magamat és Kellt. Hihetetlenül felment bennem a pumpa. Nem gondolkoztam, csak hívtam egy ismerős számot.
- Mit vagy te azzal a mitugrásszal a tv-ébe? – hangzott a kérdés.
- Várj, itt lakik alattam és csak haza hozott minket. – hadartam. – egyébként is Andyvel flörtöl. – szépítettem a dolgokat. – Különben is én téged szeretlek.
- Én is szeretlek kincsem, de akkor is ez durva. – morgott. – na és vettél magadnak valami ruhát?
- Nagyon fog tetszeni neked. – mosolyodtam el, habár tudtam, úgyse látja.
- Annak örülök szívem. – hízelgett be. – most leteszem, mert már öt óra van, és el kell mennem a tisztítóba.
- Oké, szeretlek.
- Csók. – köszönt el és a vonal megszakadt. Lefürödtem, a hajamat begöndörítettem. Szememet óvatosan kifestettem. Bele bújtam méreg drága ruhámba.

***

Mikor mindennel kész voltam, valaki csengettet a kapu telefonon. Bele bújtam a cipőmbe, felvettem a táskámat és mentem le. Mikor meglátott elismerően végig mért. Közelebb mentem hozzá és megcsókolt, forró tüzes csók volt, most nem az, a nincs semmi baj csók volt, hanem inkább kívánlak volt.
- Kár, hogy mennünk kell. – sóhajtott fel elhalóan. – Annyira kívánlak Mandy Hamilton.
- Én is. – válaszoltam. Ajkait még egyszer rá rakta az enyémre, és még percegik össze forrva csókoltuk egymást, mikor aztán lassan elválasztottam őket.
- Induljunk, mert elkésünk. – mosolyodtam el.
- Rendben. – nyitotta ki nekem a kocsiajtót, Iantől ez se volt megszokott. Az út lassan telt, egy lassú dalra. Ő a kezét a combomon pihentette, miközben én az ablakon néztem a várost. Imádtam itt élni. Csodálatos hely Los Angeles. Ian a megszokotthoz is lassan vezettet. Én meg fogtam a kezét és elkezdtem ujjaival játszadozni. Annyira más volt most ez a helyzet. Iannel soha se voltunk igazi „szerelmes pár”, de most annyira más volt és éreztem, hogy fontos vagyok számára, vagy csak talán attól retteg, hogy elhagyom. Féltem be vallani magamnak, hogy nem éppen a legjobb férfit választottam. Egy éve még annyira más voltam, szélelbélelt lány. Ian mellet lettem igazi nő. Emlékszem mikor találkoztunk, Andreával buliztunk, épp „házavató” bulim zajlót. Akkor költöztem be a lakásomba. Akkor este csúnyán bekarcoltam. Ketten megittunk Andyvel egy üveg Vodkát, plusz hozzá pár koktél is lecsúszott és 4 üvegsör. Elmosolyodtam az emlékeken. Annyira más volt minden, nem rettegtem azon, hogy megcsalnak, vagy, hogy féltékeny a barátom. Szeretem Iant, nem arról van szó, csak már ez nem olyan, mint volt. Emlékszem a régi tini szerelmekre. Oh Paul, mennyire szerettem. – mosolyodtam el az emléken. – mindig együtt mentünk a tini diszkóba. Jaj és amikor először csókolt meg, ügyetlenek voltunk mindketten. A házunk előtt voltunk, anya az ablakon leskelődött. Ő közelebb húzott magához, rá lépett a lábamra, de aztán megcsókolt. Az emlékek csak úgy utat törtek bennem. A régi Mandy, az, aki nem fél, senkinek se a tulajdona és főleg nem összezavarodott. Nem voltam ilyen, Ian tette ezt velem, hiába mellette lettem igazi nő, de akkor is tönkre tett. Összetörtem legbelül. Már arra eszméltem fel, hogy látom a sok fényképezőgép vakujának játszmáját.
Iannel kiszálltunk és készült pár kép az újságoknak.
- Imádnak téged a fotósok. – suttogta a fülembe, és még jobban magához húzott. Leültünk az asztalunkhoz, mindenki kapott ételt és italt, aztán a filmet elkezdték lejátszani. Sokszor voltak hangos nevetések, szívszorító részeknél hüppögések és eltorzult arcok. Én persze a végénél elsírtam magamat, meg még pár résznél, de összevetve a női közönségőrjöngőt. Főleg amikor a szereplők felmentek a színpadra. Először Kristen, Robert, Taylor és Kellan. Persze Kellan ahogy kiszúrt, oldalba bőgte a mellette álló Taylort és fejével rám mutatott, és ők rám vigyorogtak. Mikor a beszélgetés és kérdések vége lettek. Ian eltűnt, én meg elmentem a bárpulthoz ahol egy ismerős alakba futottam. Aki szélesen elvigyorodót, és a háta mögül egy lány nézet rám, féltékenyen. A lány nagyképűen itta a koktélját és közben le, se vette rólam a szemét.
- Hé, kislány. – vigyorgott Kell és közben átölelt. Hosszú ölelést kaptam, ami a lánynak nem nagyon tetszet.
- Szia Kellan. – mosolyogtam a fiúra a hatodikról. A lány tekintetével már rég meg ölt volna, az én mackó barátom végig mért és kacsintott. Láthatólag tetszet neki a látvány. Bár ezt tudtam, sohase tagadta, hogy bejövők neki, mint nő. Persze tudomásul vette, hogy nem lehet köztünk semmi, de szerintem, már egyszer-kétszer fantáziálgatott rólam.
- Bemutatnál a közeli ismerősödnek macikám. – szólalt meg nyálas hangon az a nőszemély.
- Persze cica.
- Szia Mandy vagyok, egy házban lakunk Kellel. – mosolyogtam rá barátságosan, persze ő nagyképűen lenézet.
- Annalyne. – mondta ki vékony elviselhetetlen hangján.
- Jézusom ez a kedvenc számom. – visítottam fel, amikor meg hallottam Lady Gaga Alejandro című slágerét.
- Szereted? – nézett rám csodálkozva a mackó. – Én is oda vagyok érte. – mosolyodott el azzal a mosollyal, amivel leveszi a lányokat a lábukról, ez nálam is bejött volna, ha nem lenne Ian.
- Komolyan.
- Táncolsz velem hercegnő? – nézet rám ellenállhatatlanul.
- Természetes maci. – mosolyodtam el tündérien, aminek senki se tud ellenállni. Elkezdett a parkett felé húzni, óvatosan magához húzott és megfogta a derekamat, és stílusosan kezdtük el ropni. A zene átjárta testünket, így vettük fel a ritmust. Több szempárt magamon éreztem de nem érdekelt most. Kizártam a külvilágot és csak táncoltunk. A tömeg elvált és már csak mi táncoltunk a parketten. Mindenki csodálkozva nézte csodás táncunkat. Persze Kellan messzebb ment volna, ha én nem lököm el magamtól.
- Kellan, nem. – kérleltem halkan, mire ő felnyögött, én meg gyors léptekkel elment az asztalunkhoz, ahol egy mosolygós lány ült egyedül, aki éppen Taylort vizslatta.
- Szia. – köszöntem neki kedvesen.
- Szia, Miranda vagyok. – nyújtott kezet.
- Mandy. – biccentettem. Mirandával, beszélgetni kezdtünk elmesélte, hogy ő is színészkedik és 17 éves. Észre vettem, hogy a beszélgetés folyamán nagyon sokszor kereste szemével Tayt, legtöbbször meg is találta. Úgy láttam, tetszhet neki, csak talán fél?!
- Tetszik Tay? – kérdeztem óvatosan.
- Ő, hát ismered? – kérdezte szégyenlősen.
- Hát, igazából egyszer beszéltem vele, akkor is egymásnak ütköztünk. – pirultam el.
- Hát tudod, nem rossz pasi. – vigyorodott el, ez a ki jelentés olyan Andys volt. Így már ketten néztük Taylort, én nézelődtem is. Meg néztem a lányok ruháit is. Miranda egy aranyos, lenge sárga ruhába volt. Aminek csak egy pici vékony pántja volt, az a tipikus nyári ruha. Hozzá illő sárga szandált viselt. Egyenes haja, leomlott a vállán. Én hozzá képest, ki voltam öltözve. Beszélgetünk még egy ideig, mikor valaki leült mellém, először azt hittem Ian, de tévedtem. Amikor megláttam Miranda képét, kicsit elcsodálkoztam, hogy az aranyos lány, hirtelen milyen féltékeny és ördögi arcot vágott.
- Szia Mandy. – köszönt halkan a fiú.
- Oh, szia Tay. – mosolyogtam rá, elkápráztatóan.
- Helló. – köszönt udvariasan a másik oldalamon ülő lánynak.
- Szi… Szi… szia - habogta a lány. Miranda ez a pár perc alatt se vette le róla a szemét, de Taylor mit sem törődve vele, továbbra is csak rám próbált koncentrálni. Taylor fel állt. Megfogta a kezemet és elkezdted, a kert felé húzni. Ennek a csodás helynek volt hátul, egy ennél is csodálatosabb kertje. Mindenhol fák, virágok, bokrok. Egy-két madáretető. Padok, és a közepén egy szökőkút. Leültünk a szökőkút szélére és beszélgetünk. Taylor igazán aranyos srác. Tetszet, hogy maga biztos, és tudja, mit akar az élettől. Egykor én is ilyen voltam, de most kétségbe esett vagyok.
- Gyönyörű vagy. – suttogta és ezzel egyre közelebb hajolt hozzám.

Sziasztok!

Sziasztok!
Zakuro és én szeretnénk egy blogod, ahol több ember ír. Még a téma nincs meg. De azt szeretnénk, hogy többen írnánk, szóval aki szeretne ebben részt venni az vegyen fel msnre. floraint@windowslive.com
Remélem össze jön:)
Sziasztok. :D

Nyaralni megyek. :D

Sziasztok!
Négy napig nem leszek, mert megyek szegedre apukámhoz.
Szóval vasárnap este érkezem meg, szóval a friss kedd környéke fele érkezik.

Megszeretném köszöni, Kincsőnek és Evynek, hogy mindenbe támogattak. Kiönthettem nekik a szívemet. Kincső nélkül nem jöhetett volna létre ez a blog. És köszönöm neki a 13 évi barátságunkat.♥
Evymnek köszönöm, hogy elmondja véleményét, és nélküled most nem lennék szerelmes:)♥
Köszönöm nektek, hogy vagytok. ♥
Persze, mindenkinek köszönöm akik olvasnak. ♥
:D

2. fejezet

2. fejezet

Tudtam jól, annyira éreztem. Tegnap este annyira furcsán viselkedett. Már megint megcsalt. De nincs elég erőm ahhoz, hogy elhagyjam. Talán túlságosan félek a magánytól? Vagy csak éppen szeretem őt? Igen szeretem őt, de ez már rég nem olyan, mint volt. Szeretem Iant, csak éppen azt nem tudom, miért ragaszkodik hozzám, ha megcsal? Ezernyi és ezernyi kételyek járnak most a fejembe. Rettegek az igazságtól, nem merem bevallani még saját magamnak se. Őszinte válaszokat, akartam Iantől kapni.
- Hé, Mandy jól vagy? – rázogatott meg bátyám. – Ugye nem bocsátasz meg annak a szemétnek. Mandy, nem engedhetem ezt.
- Justin ez az én életem, nem szólhatsz bele, sajnálom. – kiabáltam Jussal.
- Te teljesen megörültél, hogy lehet azt az alakot szeretni? Hogy? Világosíts fel létszíves!
- Nem örültem meg, de fogad el Ian az életem része és az is fog maradni még egy ideig, és te nem szólhatsz bele az életembe. Fogad el szeretem Iant… - veszekedtem vele.
- Jól van, látom én itt útba, vagyok. – azzal a lendülettel kiment és becsapta maga után az ajtót. Nem mentem utána nem érdekelt. Most a saját szenvedésem, fontosabb. Órákig, ülhettem a kanapén és csak sírtam.
Mikor valaki belépett az ajtón és oda futott hozzám.
- Mandy Hamilton, te meg mi a fenét művelsz itt? – nézet rám Andrea szigorúan.
- Ian… Ian megcsalt. – nyögtem ki a szavakat elhalóan.
- Micsoda? Az a szemétláda? – nézet rám kétségbeeset arccal.
- Igen – sírtam tovább.
- Nem lehet, ez nem igaz. – motyogta maga elé.
- Adott pénzt, mert szombaton elvisz valami film premierre. – csillantak fel szemeim. – menjünk el vásárolni.
- Oké, egy kis vásárlás mindig jót tesz. – vigyorodott el Andy.
- Várj, egy kicsit rendbe teszem magam és mehetünk is. – mosolyodtam el.
Bementem a fürdőbe, felvettem egy barna mini szoknyát és egy fehér spagetti pántos felsőt. Bele bújtam kedven fehér teli talpú papucsomba. A hullámos fürjeimet kifésültem és fel kötöttem. Kedvenc fehér kis táskámba mindent bele szórtam. Aztán már futottam oda Andyhez. Bezártuk az ajtót és már szálltunk be a liftbe. Mikor a 7 emeletről leértünk a főlcintre egy izmos fekete hajú srácba ütköztem bele.
- Aj basszus, annyira sajnálom – kértem elnézést tőle.
- Semmi baj – mosolygott rám, de izé én ismerem ezt a csávót. Van az a vámpíros film. Valami alkony vagy alkonyodás, jaj nem alkonyat. A harmadik részének a premierjére megyek Iannel.
- De komolyan sajnálom, nem figyeltem.
- Semmi baj, ilyen széplány bármikor nekem jöhet. – vigyorodott el. – egyébként te itt élsz?
- Ő hát, ja. – nyögtem ki.
- Értem, hát akkor remélem össze futunk még. – nézett rám nagy barna szemeivel.
- Miért is? – néztem rá, gyanúsan. – ja csak, azért mert itt lakik az egyik munkatársam, nem tudom, hogy ismered. Kellan Lutz.
- Az a szőke izmos gyerek a hatodikról? – húztam fel a szemöldökömet.
- Igen ő az. Ismered talán? – nézet rám kérdőn.
- Ő, hát egyszer már bepróbálkozót de a barátom leszerelte. – mosolyodtam el.
- Oh a barátod, értem. Na de hölgyeim, ha nem haragudnak meg nekem most mennem, kell.
- Szia – szólaltunk meg kórusba.
- Sziasztok – vigyorgott egy utolsót ránk és engem még egyszer végig mért. Ezen én akaratlanul is elpirultam és neki ez igazán tetszet. Mikor eltűnt a liftben Andrea rángatott ki az ajtón. Ilyet még nem éreztem, mikor őt megláttam. Nem úgy gondoltam rá, mint egy fiúra, akivel össze akarok jönni, hanem inkább egy jó barátra. Andynek nagyon tetszet az előbbi, események, mert egész úton csak vigyorgott. Az út felélnél mikor már a buszra szálltunk fel megszólalt.
- Te, hallod annak a csávónak nagyon bejöttél, mi a francnak mondtad el, hogy van barátot. Te annyira hülye vagy, most nézd meg ott volt egy jó pasi, aki még be is próbálkozott volna, ha nem okoskodsz bele. Iannel mi a francot foglalkozol. Nem érdemes rá, időt pazarolni. – vigyorodott el.
- Jaj már Andrea, ne legyél már ilyen pasi faló – nevettem el magamat.
- Én? Kikérem magamnak, nem vagyok pasi faló. Csal éppen nem mindegy kivel, kezdek ki. – húzta ki magát. – különben is édeském mióta vagytok együtt Iannel, és az óta hányszor csalt meg?
- Nagyon jól tudod. – forgattam meg a szemem.
- Na pont ez az. Figyelj létszíves, próbálkozz meg azzal, hogy helyre teszed az életedet. Rendicsek?
- Rendben, megpróbálom. – drámaian felsóhajtottam.
- Egyébként milyen rucid szeretnél venni. – jelent meg arcán az a rafinált mosoly.
- Valami csinit, de mégis nőciset.
- Na akkor a tökéletes emberrel vagy. – nevetett fel úgy, hogy az egész busz ránk nézett.
- Andy gyere már, itt kell leszállni. Itt a kedvenc sétáló utcánk. – kacsintottam egyet.
- Jaj hát akkor futás. – kacsintott vissza. Siettünk be az első üzletbe, amit megláttunk. Én, ahogy beléptünk megláttam egy csodaszép rózsaszín ruhát, amin volt egy öv. Csak ott néztem, levegőt is elfelejtettem venni.
- Mandy megtaláltuk a tökéletes ruhát. – gyönyörködött ő is a ruhába.
- Igen szerintem is, na akkor vegyük meg. – pislogtam rá.
- Oké, oké. – megvettük a ruhát és egy hozzá illő cipőt is. Még a többi üzletet is körbe jártuk. Még egy halom fölösleges holmit vettünk. Két óra múlva teli pakolva, kipurcanva be ültünk egy étterembe. Egy fiatal vörös hajú lány jött oda hozzánk fel venni a rendelésünket.
- Sziasztok lányok, mit hozhatok italnak? – adta oda az étlapot.
- Én egy narancslevet kérek. – adta le a rendelését bohém barátnőm.
- Szerintem én meg egy ásványvizet. – kértem én is.
- Már is hozom. – mosolyodott el a lány. Mikor már ki hozta az italokat mi már ki is, választottuk mit eszünk.
- Egy gombás paradicsomos tésztát kérek. – mondta a lánynak Andrea.
- Én meg egy, - gondolkoztam el. – Kapros lazacot párolt jázmin rizzsel.
- Rendben. – ment el az asztalunktól. Míg vártuk a rendelésünket elbeszélgetünk minden lényegtelen dolgokról. Amikor megérkezett az étel, zavarás nélkül folytattuk csacsogásunkat, csak közbe faltuk fel az ételt. Elmeséltem neki reggeli látogatómat. Amikor már kifizettük az elemózsiát. Mentünk a buszmegállóba. Vártuk a 123-as buszt, ami nem akart jönni. Amikor egy kocsi megállt és egy magas, szőke, izmos fiú szólt ki.
- Sziasztok, ne vigyelek el titeket. – szólt ki a fiú a hatodikról. – persze, csak ha barátodat nem zavarja. – kacsintott rám.
- Oh, neki nem kell elmondani. – szólt oda Andrea. – Nyugodtan elvihetsz minket.
- Na akkor gyertek. – vigyorodott el. Beszálltunk az autójába.
- Szia Kellan – köszöntem neki.
- Szia Mandy, és téged hogy hívnák, kérdezte meg barátnőmet.
- Andrea vagyok. – mosolyodott el. Mikor oda értünk a házhoz. Aranyosan segítet fel vinni a szatyrokat a hetedikre. Amikor fel értünk el búcsúztunk tőle és mentük be a konyhába. Ittunk két pohár almalevet és beszélgettünk. Hét óra fele Andreát kikísértem. Mikor beértem a lakásba Ian hívott. Megbeszéltük, hogy holnap este hétre jön értem, a premier előtt. Megkérdeztem tőle, amit bátyám mondott. Sikerült is ezen összevesznünk.

***
Reggel mikor felkeltem, bementem a konyhába megittam az éltető kávémat és ki sétáltam a teraszra. Csak ültem és néztem a felkelő napot. Elgondolkoztam azon, amit Andrea mondott. Igaza van, lehet hagynom kéne Iant, és mást keresnem? De én ehhez gyenge vagyok. Nem tudnám ott hagyni őt. Tudom, hogy ez a kapcsolat már régen nem olyan amilyenek kéne lennie, de én akkor is félek. Lehet, hogy nem logikus a gondolkodásom, de ebből már nem lehet rendesen kimászni. Sokan azt hihetik, hogy makacs vagyok, de ez nem igaz. De az a fiú, akivel tegnap összeütköztem. Annyira másnak tűnt Iannél, ő olyan lehet, aki tényleg foglalkozik a barátnőével. Andy megmondta, hogy bejövők neki, de nem ezt nem lehet én, nem tudok Ian lenni. Akár, hogy is fáj az, amit csinál velem én, ezt nem tudom megtenni. Lehet, hogy neki ilyen egyszerű de nekem nem, én ehhez túlságosan is hűséges vagyok. Mindig is így nevelt anya, hogy akivel együtt vagy azt tisztelned kell, és semmi áron sem csalhatom meg.
De Iannek ez könnyű már számtalanszor eljátszotta ezt velem, egy éve játsszuk ezt a játékot. Annyira unalmas már, megcsal de, elvisz valami eseményre, ahol mutogat, hogy nézzétek nekem modell a barátnőm. Csak én ezt már nem fogom sokáig bírni. Ian már rég, de már az elején se volt hű társ. Én ettől szenvedek. A gondolat is fáj, hogy mennyiszer csalhatott meg, én biztosan nem tudom, de valahogy nem is érdekel igazán. Lassan besétáltam a fürdőszobába, engedtem vizet a kádba, addig feltűztem a hajamat. Óvatosan levettem a ruháimat és beültem a kádba, és élveztem a víz forró érintését. A víz lágy kényeztetését még élveztem volna órákig, csak eszembe jutott, hogy megígértem Kellnek, hogy csinálok neki valami reggelit. Kimásztam a kádból, és fel vettem egy fehér nadrágot, kék pólóval. Összeszedtem pár kaját és siettem a lifthez. Becsengettem az ajtón, mikor a nagy srác örömmel nyitott nekem ajtót.
- Mandy, szia. – ölelt magához.
- Szia. – mosolyodtam el.
- Mit fogunk enni? – csillantak fel szemei.
- Mit szólnál omletthez? – kérdeztem meg.
- Nagyszerű lenne, anyukám is mindig azt csinál, ha megyek hozzájuk. – vigyorgott a nagy mackó.
- Akkor ezt meg is beszéltük. – Bementünk konyhába, és elkezdtünk főzni. Kellan is segítet nekem. Fél órával később már a teraszon ültünk és reggeliztünk. Kellan sokat mesélt magáról, ezért közelebbről is megismerhettem.
Kiderült, hogy ő a mama kicsi fia típusú kapcsolatba van anyukájával. Mesélt arról is, hogyan is kezdődött a színészi pályafutása. Én meséltem neki, Ianről. Szerinte is ott kéne hagynom, azt is mondtam, hogy 15 éves korom óta vagyok modell.