8. fejezet

8. fejezet

Rá jöttem, hogy Iannek van kulcsa a lakásomhoz. Gyorsan hívtam a lakatost. Azt mondta húsz perc és itt van. Addig össze pakoltam kicsit a házban és fel hívtam Andyt.
- Igen? – szólt bele barátnőm.
- Andy szia, figyelj ki cseréltettem a lakásomba a zárt és fel rakom internetre el akarom adni. Új életet kezdek és azt szeretném meg kérdezni, hogy ha majd meg veszik be fogadsz? – kérdeztem barátnőmtől.
- Hát persze, téged mindig. – aztán letette atelefont.

Gondoltam, hogy ha elmegy a lakatos akkor csinálok pár képet és fel rakom a lakást az internetre. Az úr hamar meg is jött, zárat cserélt és adott kit kulcsot hozzá. Elég sok pénzt is kért, de ha ez kell az új élethez akkor rendben. Elő vettem a fényképező gépemet ami rózsaszín színbe pompázott. Minden helyíségről csináltam képet. Fel töltöttem az internetre és be írtam minden szükséges dolgot. Halk zene szólt háttér zajként én pedig lakásokat nézegettem. Nem akartam túl messze lévőt Andreától se. Eddig persze még semmit se találtam, de majd idővel. Mindent szépen lassan el akarok intézni mivel semmit se szabad siettetni. Elég unalmasan telt a nap többi része. Öt óra fele lementem futni. Egy szép nagy távot futottam le.

***
Másnap.

Reggel 11 órakor keltem, erre kissé elcsodálkoztam, hogy én ilyen későn kellek. Általában 8 óra a legkésőbb amikor kelni szoktam. Meg csináltam az ágyamat át öltöztem és fogat is mostam. Most nem reggeliztem hanem elindultam munkát keresni, mivel most elhatároztam, hogy új életembe bele tartozik az, hogy új munkám is lesz. A buszon ültem és egy papírt vettem elő és el kezdtem írni valamit:
„Új életem:
1. Új lakás.
2. Végleg elfelejteni Iant.
3. Új munka.
4. Rendbe hozni a kapcsolatomat a családommal.
5. Taylorral elkezdeni valami új dolgot. „

Lehet, hogy ezek felesleges dolgok de nekem fontosak. Szerintem a boldogságomhoz ezek kellenek. Elővettem a telefonomat és Taylor számát hívtam.
- Háló? – szólt bele a világ legszebb hangja.
- Szia, Mandy vagyok. – szólaltam meg vidáman.
- Mandy, szia. – mondta ki lágyan a nevemet. – régen beszéltünk.
- Egy napja. – nevettem.
- Nekem az sok volt. Képzeld holnap megyünk egy napra Londonba sajtó konferenciára. – itt kicsit lehangolt lett a hangja. – Hiányozni fogsz.
- Te is, nagyon. Lakást keressek ma nem jössz délután el velem? Mert tegnap este vagyis elég későn találtam két lakást ami tetszene. – ajánlottam fel. Most jól esne ha eljönne velem.
- Persze, hol vegyelek fel? – kérdezte.
- St. Marknál? – kérdeztem mivel az egyik hely ahova megyek közel van hozzá.
- Oké, mikor?
- Háromkor, most állás interjúra megyek. – kacagtam ezen.
- Fotóshoz? – kérdezte halkan.
- Nem, egy céghez pénzügyi titkárnő lennék.
- Oh, az izgi. – mondta elégé érdekesen, de ez nekem tetszet és akaratlanul is elnevettem magamat.
- Na most le teszem, még hívlak. Szia.
- Szeretlek Mandy. – mondta ki halkan ezt a két szót. Én kicsit le fagytam, de jól esett. Ami azt illeti, ez most őszinte volt.
- Én is szeretlek. – mondtam vigyorogva aztán le tettem. Az út további részét vidáman tettem meg. Amikor leszálltam be siettem az irodába.
A hölgy be kísért a főnökéhez. Egy kopaszodó vörös hajú, szeplős férfi volt az. Mr. Danielsnek hívják azt hiszem. Elismerően végig mért.
- Az iskolai átlaga kiváló kisasszony és mit ne mondjak az is tetszetős dolog, hogy maga modell is. Nagy eséllyel indul. Mivel A cég tulajdonosának a fiának lenne az asszisztense.
- Remek. - mosolyogtam elégé műn.
- Várjon kisasszony, Miss Hamilton. Szólok Mr. Brooke-nak.
- Rendben, itt várok. – ott ültem pár percig amikor belépett egy fiatalabb férfival az irodába. Udvariasan be mutatkoztunk egymásnak és én megkaptam az állást. Holnap kezdek. Fel ültem az egyik buszra és mentem a St. Markhoz. Mivel már nem sokára három óra.