10. fejezet

1. fejezet


- Hát vissza jöttél.
- Igen… - mondta az ismerős hang, amit túl jól ismerek.
- Mit keressel itt? – kérdeztem elcsukló hangon.
- A barátnőmet, mivel a kulcsom már nem jó a zárba. – köpte a szavakat.
- A volt barátnődet. – javítottam ki. – Ian takarodj innét. Nem vagyok senkit se már. Vége.
- Jaj, cica ne játszd már a dráma királynőt kérlek.
- Ne cicázd… - mondta egy mély hang. – Enged el, te szemét láda.
- Miért is? Ő az én csajom. – fordult szembe Kellannel.
- Nem a tiéd. – nézett farkas szemet Iannel.
- De a tiéd se.
- Nem mondtam egy szóval se, hogy az enyém. – mosolygott nagyképűen Kellan.
- Engedj el Ian. – ordítottam.
- Most engedd el! – szólt rá még egyszer Kell.
- Jól van, de még vissza jövők. – lépett be a liftbe Ian.
- Köszönöm. – öleltem át Kellant.
- Semmiség, csak Andy teló számát akartam elkérni. – mosolygott a nagy maci.
- Oh, gyere be, máris oda adom. – Bementünk a házba, én kerestem egy cetlit és leírtam Andrea telefon számát.
- Tessék. – nyomtam Kellan kezébe a pici papírt.
- Köszi. – sétált ki az ajtón. Le vettem magamról a ruháimat és be álltam a zuhany alá. Hajamat kedvenc cseresznye illatú samponommal mostam. Fel vettem egy régi el nyúlt pólót és egy zöld tréning nadrágot. Hajamat lófarokba kötöttem. Készítettem magamnak valami enni valót. Utána fáradtan dőltem be az ágyba. Le fárasztott ez a nap. A lakás, a munka, Ian és a legfontosabb a szerelmi vallomás és, hogy nem sokára nagyon távol lesz ő…


Reggel a napsugarai kényeztetése keltett fel. Gyorsan meg reggeliztem és át öltöztem. Elő szedtem egy halom dobozt és zsákot. Először a ruháimat zsákoltam be. És fekete filccel mindegyikre rá írtam, hogy micsodák. Utána elkezdtem a nappalit is.
A fürdő következett. Azzal is végeztem nagy nehezen. De mivel már így is hat óra van ezért abba hagytam mára. Majd holnap. Még van egy napom… Hihetetlen holnap után költözöm. A lakásom így is tele dobozokkal és a bútorok üresen állnak. Furcsa lesz itt hagyni ezt a helyet. Az álom lakásomat, végleg itt hagyom. Le ültem a kanapéra és elő vettem a laptopomat. Sztár híreket kezdtem el olvasni amikor valamin meg akadt a szemem.
„Taylor Lautner és új barátnője lakást nézz.”
Rá kattintottam, és elolvastam a teljes cikket. Állítólag lakást keressünk, és hogy a házasságot is tervezzük. Na jó ez nekem nagyon magas, honnan veszik ezt a sok hülyeséget? Hihetetlen, hogy emberek pénzért miket ki nem találnak. Amikor megláttam még egyet.
„Taylor Lautner és Mandy Hamilton. A színész és a modell egymásra találtak.”
Ezt a cikket is elolvastam. Ebbe meg az állt, hogy állítólag terhes vagyok és ezért tervezzük az össze költözést csak az a kár, hogy két hete ismerem Taylort és 4 napja „járunk” szóval ez így elég érdekes. De ebbe csak az a szomorú, hogy az emberek el is hiszik ezt a sok sületlen baromságot. Inkább kikapcsoltam a gépet és lezuhanyoztam. Amikor végeztem be kapcsoltam a tévét és kapcsolgattam. Egy óráig ment ez így amikor meg untam és kikapcsoltam. Be feküdtem az ágyba és békésen elaludtam.
***
Mindennel végeztem, már csak a legfontosabb dolgok vannak elől amit majd a bőröndbe rakok be. Holnap szombat és én véglegesen elfelejtem Iant…
Fura mert azóta nem is volt itt, hál’ istenek. A földön ültem, körül vettek zsákok és dobozok. Kissé meg őrit ez a sok bezsákolt holmi. Érdekes érzés így látni az életemet. Én ebbe a lakásba mély álmokat fektettem és két évnyi nehéz nyári munkát. Egy étterembe sört és pizzát szolgáltam fel, és most… egy luxus irodába egy ficsúr mellet bájologhatok majd, aki még parancsolgatni is fog. Előre félek… de ezt el kell viselnem. Muszáj. Hiszen én választottam ezt. De tudom, hogy jól döntöttem.