11. fejezet.
Szombat van. El jött ez a nap is. Andy autóját tele pakoltuk mindennel és a fiúkét is. Szerencsére Kell tényleg meg bízott egy rendes költöztető céget is. Az ő teher autójukban pedig a bútorok vannak. Itt állok az üres lakásban. Annyi emlék, jók is és rosszak is. Andreával itt ettük magunkat betegre. Ian… vele sok rossz emlékem van. Hirtelen valaki hátulról átölelt és egy puszit nyomott a nyakamra.
- Indulhatunk? – kérdezte Taylor kedvesen.
- Ühüm. – bólogattam. Meg fogta a kezemet és így sétáltunk ki felé az ajtón, egy utolsó búcsú pillantást vettetem a lakásra, aztán kisétáltunk. Én Andrea kocsiával mentem, Andy nagyon fel votl pörögve mivel ma este elmegyünk bulizni, négyen.
- Mit veszel fel este? – kérdezte lelkesen Andy.
- Ruhát. – mondtam cininuksan.
- Azon belül? – forgatta meg szemeit drága barátnőm.
- Egy fekete szoknyát és egy kék felsőt. – húztam ki magam.
- Az nagyon jó, én egy fehér koktél ruhát, a kedvenc fekete övemmel. – mosolygott sokan mondón. Az út további részét csöndbe tetük meg.
Amikor oda értünk, mindent kipakoltunk. Estére készen is lettünk. Andyvel boldogan készülödtünk a buliba. Ahogy láttam, Andy és Kellan elégé jól elvannak, és hát én meg szerelmes vagyok azt hiszem. Annyira fura ez az érzés én… én… még nem éreztem ilyet ez előtt. Iannel teljesen máss volt, Taylor meg változtatta az életemet.
Amikor valaki kopogott. Andy kinyitotta és a fiúk álltak ott.
- Mehetünk csajok?
- Persze. – mondtuk Andyvel egyszere. Kell kocsiával ment. A TAO-nál most is rengetteg ember állt és a sorba. A sor egészen a másik utcáig tartott. Persze minket rögtön be engedtek, mirre minden ember hangos hörgésbe kezdett. Taylor óvatosan fogta a kezemet. Bent a hangulat csodás volt. Sokat nevetünk, ittunk és táncoltunk. Az este végén Taylor az ajtó előtt meg csókolt…
2010. december 3., péntek
10. fejezet
1. fejezet
- Hát vissza jöttél.
- Igen… - mondta az ismerős hang, amit túl jól ismerek.
- Mit keressel itt? – kérdeztem elcsukló hangon.
- A barátnőmet, mivel a kulcsom már nem jó a zárba. – köpte a szavakat.
- A volt barátnődet. – javítottam ki. – Ian takarodj innét. Nem vagyok senkit se már. Vége.
- Jaj, cica ne játszd már a dráma királynőt kérlek.
- Ne cicázd… - mondta egy mély hang. – Enged el, te szemét láda.
- Miért is? Ő az én csajom. – fordult szembe Kellannel.
- Nem a tiéd. – nézett farkas szemet Iannel.
- De a tiéd se.
- Nem mondtam egy szóval se, hogy az enyém. – mosolygott nagyképűen Kellan.
- Engedj el Ian. – ordítottam.
- Most engedd el! – szólt rá még egyszer Kell.
- Jól van, de még vissza jövők. – lépett be a liftbe Ian.
- Köszönöm. – öleltem át Kellant.
- Semmiség, csak Andy teló számát akartam elkérni. – mosolygott a nagy maci.
- Oh, gyere be, máris oda adom. – Bementünk a házba, én kerestem egy cetlit és leírtam Andrea telefon számát.
- Tessék. – nyomtam Kellan kezébe a pici papírt.
- Köszi. – sétált ki az ajtón. Le vettem magamról a ruháimat és be álltam a zuhany alá. Hajamat kedvenc cseresznye illatú samponommal mostam. Fel vettem egy régi el nyúlt pólót és egy zöld tréning nadrágot. Hajamat lófarokba kötöttem. Készítettem magamnak valami enni valót. Utána fáradtan dőltem be az ágyba. Le fárasztott ez a nap. A lakás, a munka, Ian és a legfontosabb a szerelmi vallomás és, hogy nem sokára nagyon távol lesz ő…
Reggel a napsugarai kényeztetése keltett fel. Gyorsan meg reggeliztem és át öltöztem. Elő szedtem egy halom dobozt és zsákot. Először a ruháimat zsákoltam be. És fekete filccel mindegyikre rá írtam, hogy micsodák. Utána elkezdtem a nappalit is.
A fürdő következett. Azzal is végeztem nagy nehezen. De mivel már így is hat óra van ezért abba hagytam mára. Majd holnap. Még van egy napom… Hihetetlen holnap után költözöm. A lakásom így is tele dobozokkal és a bútorok üresen állnak. Furcsa lesz itt hagyni ezt a helyet. Az álom lakásomat, végleg itt hagyom. Le ültem a kanapéra és elő vettem a laptopomat. Sztár híreket kezdtem el olvasni amikor valamin meg akadt a szemem.
„Taylor Lautner és új barátnője lakást nézz.”
Rá kattintottam, és elolvastam a teljes cikket. Állítólag lakást keressünk, és hogy a házasságot is tervezzük. Na jó ez nekem nagyon magas, honnan veszik ezt a sok hülyeséget? Hihetetlen, hogy emberek pénzért miket ki nem találnak. Amikor megláttam még egyet.
„Taylor Lautner és Mandy Hamilton. A színész és a modell egymásra találtak.”
Ezt a cikket is elolvastam. Ebbe meg az állt, hogy állítólag terhes vagyok és ezért tervezzük az össze költözést csak az a kár, hogy két hete ismerem Taylort és 4 napja „járunk” szóval ez így elég érdekes. De ebbe csak az a szomorú, hogy az emberek el is hiszik ezt a sok sületlen baromságot. Inkább kikapcsoltam a gépet és lezuhanyoztam. Amikor végeztem be kapcsoltam a tévét és kapcsolgattam. Egy óráig ment ez így amikor meg untam és kikapcsoltam. Be feküdtem az ágyba és békésen elaludtam.
***
Mindennel végeztem, már csak a legfontosabb dolgok vannak elől amit majd a bőröndbe rakok be. Holnap szombat és én véglegesen elfelejtem Iant…
Fura mert azóta nem is volt itt, hál’ istenek. A földön ültem, körül vettek zsákok és dobozok. Kissé meg őrit ez a sok bezsákolt holmi. Érdekes érzés így látni az életemet. Én ebbe a lakásba mély álmokat fektettem és két évnyi nehéz nyári munkát. Egy étterembe sört és pizzát szolgáltam fel, és most… egy luxus irodába egy ficsúr mellet bájologhatok majd, aki még parancsolgatni is fog. Előre félek… de ezt el kell viselnem. Muszáj. Hiszen én választottam ezt. De tudom, hogy jól döntöttem.
- Hát vissza jöttél.
- Igen… - mondta az ismerős hang, amit túl jól ismerek.
- Mit keressel itt? – kérdeztem elcsukló hangon.
- A barátnőmet, mivel a kulcsom már nem jó a zárba. – köpte a szavakat.
- A volt barátnődet. – javítottam ki. – Ian takarodj innét. Nem vagyok senkit se már. Vége.
- Jaj, cica ne játszd már a dráma királynőt kérlek.
- Ne cicázd… - mondta egy mély hang. – Enged el, te szemét láda.
- Miért is? Ő az én csajom. – fordult szembe Kellannel.
- Nem a tiéd. – nézett farkas szemet Iannel.
- De a tiéd se.
- Nem mondtam egy szóval se, hogy az enyém. – mosolygott nagyképűen Kellan.
- Engedj el Ian. – ordítottam.
- Most engedd el! – szólt rá még egyszer Kell.
- Jól van, de még vissza jövők. – lépett be a liftbe Ian.
- Köszönöm. – öleltem át Kellant.
- Semmiség, csak Andy teló számát akartam elkérni. – mosolygott a nagy maci.
- Oh, gyere be, máris oda adom. – Bementünk a házba, én kerestem egy cetlit és leírtam Andrea telefon számát.
- Tessék. – nyomtam Kellan kezébe a pici papírt.
- Köszi. – sétált ki az ajtón. Le vettem magamról a ruháimat és be álltam a zuhany alá. Hajamat kedvenc cseresznye illatú samponommal mostam. Fel vettem egy régi el nyúlt pólót és egy zöld tréning nadrágot. Hajamat lófarokba kötöttem. Készítettem magamnak valami enni valót. Utána fáradtan dőltem be az ágyba. Le fárasztott ez a nap. A lakás, a munka, Ian és a legfontosabb a szerelmi vallomás és, hogy nem sokára nagyon távol lesz ő…
Reggel a napsugarai kényeztetése keltett fel. Gyorsan meg reggeliztem és át öltöztem. Elő szedtem egy halom dobozt és zsákot. Először a ruháimat zsákoltam be. És fekete filccel mindegyikre rá írtam, hogy micsodák. Utána elkezdtem a nappalit is.
A fürdő következett. Azzal is végeztem nagy nehezen. De mivel már így is hat óra van ezért abba hagytam mára. Majd holnap. Még van egy napom… Hihetetlen holnap után költözöm. A lakásom így is tele dobozokkal és a bútorok üresen állnak. Furcsa lesz itt hagyni ezt a helyet. Az álom lakásomat, végleg itt hagyom. Le ültem a kanapéra és elő vettem a laptopomat. Sztár híreket kezdtem el olvasni amikor valamin meg akadt a szemem.
„Taylor Lautner és új barátnője lakást nézz.”
Rá kattintottam, és elolvastam a teljes cikket. Állítólag lakást keressünk, és hogy a házasságot is tervezzük. Na jó ez nekem nagyon magas, honnan veszik ezt a sok hülyeséget? Hihetetlen, hogy emberek pénzért miket ki nem találnak. Amikor megláttam még egyet.
„Taylor Lautner és Mandy Hamilton. A színész és a modell egymásra találtak.”
Ezt a cikket is elolvastam. Ebbe meg az állt, hogy állítólag terhes vagyok és ezért tervezzük az össze költözést csak az a kár, hogy két hete ismerem Taylort és 4 napja „járunk” szóval ez így elég érdekes. De ebbe csak az a szomorú, hogy az emberek el is hiszik ezt a sok sületlen baromságot. Inkább kikapcsoltam a gépet és lezuhanyoztam. Amikor végeztem be kapcsoltam a tévét és kapcsolgattam. Egy óráig ment ez így amikor meg untam és kikapcsoltam. Be feküdtem az ágyba és békésen elaludtam.
***
Mindennel végeztem, már csak a legfontosabb dolgok vannak elől amit majd a bőröndbe rakok be. Holnap szombat és én véglegesen elfelejtem Iant…
Fura mert azóta nem is volt itt, hál’ istenek. A földön ültem, körül vettek zsákok és dobozok. Kissé meg őrit ez a sok bezsákolt holmi. Érdekes érzés így látni az életemet. Én ebbe a lakásba mély álmokat fektettem és két évnyi nehéz nyári munkát. Egy étterembe sört és pizzát szolgáltam fel, és most… egy luxus irodába egy ficsúr mellet bájologhatok majd, aki még parancsolgatni is fog. Előre félek… de ezt el kell viselnem. Muszáj. Hiszen én választottam ezt. De tudom, hogy jól döntöttem.
2010. november 11., csütörtök
9. fejezet
9. fejezet
Amikor leszálltam a buszról megláttam Tayt. Az autójának támaszkodott. Napszemüvegbe és sapkába. Én oda siettem és beszálltunk az autóba. Ő oda hajolt és megcsókolt.
- Szia. – mosolygott édesen.
- Szia.
Beindította a motort én pedig lediktáltam a címet. Hamar ott is voltunk. Egy idős bácsi mutatta meg nekünk. Elégé érdekes volt. És kicsi is.
- Köszönöm. Majd hívom. Viszlát. – ráztam le.
- Menjünk a másik címre. – mondtam Taylornak miközben, beszálltunk az autóba. Ez kicsit messzebb volt innen, de Andreától viszont, csak két sarok. Egy szép lakóház volt. Fehér kővel volt burkolva. Egy fiatal nő mutatta meg nekünk a lakást. Nekem nagyon tetszet.
- Mikor költöznek be? – kérdezte kedvesen.
- Én nem költözök vele. – mondta Taylor kedvesen.
- Oh, értem. Sajnálom. – kért elnézést a hölgy.
- De én minél hamarabb szeretnék. – mosolyogtam szelíden a hölgyre.
- Hozom máris a papírokat. – mosolygott a hölgy. Fura, hogy azt hitte Tay is velem költözik.
- Szép lakás. – állapítottam meg. – ez lesz a tökéletes.
- Ennek örülök. – mondta kedvesen.
- Új élet. – sóhajtottam.
- Micsoda?
- Új életet kezdek.
- Oh. – csak enyit tudod mondani, sejtettem mire gondol ezért meg nyugtattam.
- De te is szerepelsz benne. – bíztatón rá mosolyogtam.
- Ennek még jobban örülök. – csókolt meg. Csókunk után még végig néztük a házat, az után jött a kisasszony. Ki töltöttem minden szükséges papírokat az után indultunk is. A hétvégén már költözhetek is.
- Felhívom Kellant, egyébként segítesz költözködni? – kérdeztem kedvesen.
- Persze. – mosolygott. – Tudod... Hétfőn utazunk forgatni.
- Akkor távol leszel? – kérdeztem lehangoltan.
- Úgy néz ki. – sóhajtott.
- Meddig? – kérdeztem zaklatottan.
- Pár hónap.
- Rendben. – zártam le a témát, nem volt kedvem arra gondolni, hogy hónapokig nem látom őt.
- De hétvégente találkozunk. – simogatta meg a kezemet.
- Akkor jó, ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem. – nevettem játékosan. Elő vettem a telefonomat és a jól ismert telefon számot tárcsásztam.
- Igen, hercegnő? – szólt bele Kell, vidáman.
- Hétvégén Kellan költöztető cége segít nekem? – kérdeztem.
- Természetesen hölgyem, Taylor Lautner is jön nem de? – kérdezte játékosan.
- Igen ő is jön.
- Mekkora luxus, két színéz költöztett. – poénkodott.
- Kit kérjek meg? A szomszédot?
- Engem, természetesen. – hadakozott. – Egyébként is szerintem nem mindenki látt téged egy száll melltartóba.
- Ajj, Kell felejsd el, hogy mit láttál, kérlek.
- Nehéz lesz. – sóhajtott. – Mivel igazán klassz volt.
- Akkor hétvégén. Szia. – tettem le a telefont. Percekig csendben ültünk. Ő az utat pásztázta én pedig őt.
- Kell poénkodot, hogy mit láttot akkor? – kérdezte hirtelen.
- Igen. – sütöttem le szemeimet.
- Hát… nem volt rossz látvány. – kacérkodott.
- Nem volt rossz? – háborodtam fel. – Mi az, hogy nem volt rossz? Kellan szerint igazán klassz látvány volt.
- Jó be ismerem, igazán nekem való volt. – pirult el.
- Olyan aranyos vagy amikor elpirulsz. – állapítottam meg a tényt. Le parkolt a ház előtt és szembe fordult velem. Lágyan a szemeimbe nézett, égettet a tekintette.
- Szeretlek Mandy Hamilton. – vallott szerelmet.
- Én is. – vallottam be. Percekig csendben figyeltük egymást, néha egy-egy puszit nyomott az arcomra. Nem volt szükségünk szavakra, meg értetük egymást. Olykor-olykor mély pillantásokat vettetünk egymásra.
- Mennem kell. – mondtam.
- Rendben. – csókolt meg. Nehezen, levegő után kapkodva szálltam ki az autóból. A kulccsal játszottam amikor két izmos kar szorított meg.
- Hát vissza jöttél.
- Igen… - mondta az ismerős hang, amit túl jól ismerek.
Amikor leszálltam a buszról megláttam Tayt. Az autójának támaszkodott. Napszemüvegbe és sapkába. Én oda siettem és beszálltunk az autóba. Ő oda hajolt és megcsókolt.
- Szia. – mosolygott édesen.
- Szia.
Beindította a motort én pedig lediktáltam a címet. Hamar ott is voltunk. Egy idős bácsi mutatta meg nekünk. Elégé érdekes volt. És kicsi is.
- Köszönöm. Majd hívom. Viszlát. – ráztam le.
- Menjünk a másik címre. – mondtam Taylornak miközben, beszálltunk az autóba. Ez kicsit messzebb volt innen, de Andreától viszont, csak két sarok. Egy szép lakóház volt. Fehér kővel volt burkolva. Egy fiatal nő mutatta meg nekünk a lakást. Nekem nagyon tetszet.
- Mikor költöznek be? – kérdezte kedvesen.
- Én nem költözök vele. – mondta Taylor kedvesen.
- Oh, értem. Sajnálom. – kért elnézést a hölgy.
- De én minél hamarabb szeretnék. – mosolyogtam szelíden a hölgyre.
- Hozom máris a papírokat. – mosolygott a hölgy. Fura, hogy azt hitte Tay is velem költözik.
- Szép lakás. – állapítottam meg. – ez lesz a tökéletes.
- Ennek örülök. – mondta kedvesen.
- Új élet. – sóhajtottam.
- Micsoda?
- Új életet kezdek.
- Oh. – csak enyit tudod mondani, sejtettem mire gondol ezért meg nyugtattam.
- De te is szerepelsz benne. – bíztatón rá mosolyogtam.
- Ennek még jobban örülök. – csókolt meg. Csókunk után még végig néztük a házat, az után jött a kisasszony. Ki töltöttem minden szükséges papírokat az után indultunk is. A hétvégén már költözhetek is.
- Felhívom Kellant, egyébként segítesz költözködni? – kérdeztem kedvesen.
- Persze. – mosolygott. – Tudod... Hétfőn utazunk forgatni.
- Akkor távol leszel? – kérdeztem lehangoltan.
- Úgy néz ki. – sóhajtott.
- Meddig? – kérdeztem zaklatottan.
- Pár hónap.
- Rendben. – zártam le a témát, nem volt kedvem arra gondolni, hogy hónapokig nem látom őt.
- De hétvégente találkozunk. – simogatta meg a kezemet.
- Akkor jó, ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem. – nevettem játékosan. Elő vettem a telefonomat és a jól ismert telefon számot tárcsásztam.
- Igen, hercegnő? – szólt bele Kell, vidáman.
- Hétvégén Kellan költöztető cége segít nekem? – kérdeztem.
- Természetesen hölgyem, Taylor Lautner is jön nem de? – kérdezte játékosan.
- Igen ő is jön.
- Mekkora luxus, két színéz költöztett. – poénkodott.
- Kit kérjek meg? A szomszédot?
- Engem, természetesen. – hadakozott. – Egyébként is szerintem nem mindenki látt téged egy száll melltartóba.
- Ajj, Kell felejsd el, hogy mit láttál, kérlek.
- Nehéz lesz. – sóhajtott. – Mivel igazán klassz volt.
- Akkor hétvégén. Szia. – tettem le a telefont. Percekig csendben ültünk. Ő az utat pásztázta én pedig őt.
- Kell poénkodot, hogy mit láttot akkor? – kérdezte hirtelen.
- Igen. – sütöttem le szemeimet.
- Hát… nem volt rossz látvány. – kacérkodott.
- Nem volt rossz? – háborodtam fel. – Mi az, hogy nem volt rossz? Kellan szerint igazán klassz látvány volt.
- Jó be ismerem, igazán nekem való volt. – pirult el.
- Olyan aranyos vagy amikor elpirulsz. – állapítottam meg a tényt. Le parkolt a ház előtt és szembe fordult velem. Lágyan a szemeimbe nézett, égettet a tekintette.
- Szeretlek Mandy Hamilton. – vallott szerelmet.
- Én is. – vallottam be. Percekig csendben figyeltük egymást, néha egy-egy puszit nyomott az arcomra. Nem volt szükségünk szavakra, meg értetük egymást. Olykor-olykor mély pillantásokat vettetünk egymásra.
- Mennem kell. – mondtam.
- Rendben. – csókolt meg. Nehezen, levegő után kapkodva szálltam ki az autóból. A kulccsal játszottam amikor két izmos kar szorított meg.
- Hát vissza jöttél.
- Igen… - mondta az ismerős hang, amit túl jól ismerek.
2010. november 9., kedd
8. fejezet
8. fejezet
Rá jöttem, hogy Iannek van kulcsa a lakásomhoz. Gyorsan hívtam a lakatost. Azt mondta húsz perc és itt van. Addig össze pakoltam kicsit a házban és fel hívtam Andyt.
- Igen? – szólt bele barátnőm.
- Andy szia, figyelj ki cseréltettem a lakásomba a zárt és fel rakom internetre el akarom adni. Új életet kezdek és azt szeretném meg kérdezni, hogy ha majd meg veszik be fogadsz? – kérdeztem barátnőmtől.
- Hát persze, téged mindig. – aztán letette atelefont.
Gondoltam, hogy ha elmegy a lakatos akkor csinálok pár képet és fel rakom a lakást az internetre. Az úr hamar meg is jött, zárat cserélt és adott kit kulcsot hozzá. Elég sok pénzt is kért, de ha ez kell az új élethez akkor rendben. Elő vettem a fényképező gépemet ami rózsaszín színbe pompázott. Minden helyíségről csináltam képet. Fel töltöttem az internetre és be írtam minden szükséges dolgot. Halk zene szólt háttér zajként én pedig lakásokat nézegettem. Nem akartam túl messze lévőt Andreától se. Eddig persze még semmit se találtam, de majd idővel. Mindent szépen lassan el akarok intézni mivel semmit se szabad siettetni. Elég unalmasan telt a nap többi része. Öt óra fele lementem futni. Egy szép nagy távot futottam le.
***
Másnap.
Reggel 11 órakor keltem, erre kissé elcsodálkoztam, hogy én ilyen későn kellek. Általában 8 óra a legkésőbb amikor kelni szoktam. Meg csináltam az ágyamat át öltöztem és fogat is mostam. Most nem reggeliztem hanem elindultam munkát keresni, mivel most elhatároztam, hogy új életembe bele tartozik az, hogy új munkám is lesz. A buszon ültem és egy papírt vettem elő és el kezdtem írni valamit:
„Új életem:
1. Új lakás.
2. Végleg elfelejteni Iant.
3. Új munka.
4. Rendbe hozni a kapcsolatomat a családommal.
5. Taylorral elkezdeni valami új dolgot. „
Lehet, hogy ezek felesleges dolgok de nekem fontosak. Szerintem a boldogságomhoz ezek kellenek. Elővettem a telefonomat és Taylor számát hívtam.
- Háló? – szólt bele a világ legszebb hangja.
- Szia, Mandy vagyok. – szólaltam meg vidáman.
- Mandy, szia. – mondta ki lágyan a nevemet. – régen beszéltünk.
- Egy napja. – nevettem.
- Nekem az sok volt. Képzeld holnap megyünk egy napra Londonba sajtó konferenciára. – itt kicsit lehangolt lett a hangja. – Hiányozni fogsz.
- Te is, nagyon. Lakást keressek ma nem jössz délután el velem? Mert tegnap este vagyis elég későn találtam két lakást ami tetszene. – ajánlottam fel. Most jól esne ha eljönne velem.
- Persze, hol vegyelek fel? – kérdezte.
- St. Marknál? – kérdeztem mivel az egyik hely ahova megyek közel van hozzá.
- Oké, mikor?
- Háromkor, most állás interjúra megyek. – kacagtam ezen.
- Fotóshoz? – kérdezte halkan.
- Nem, egy céghez pénzügyi titkárnő lennék.
- Oh, az izgi. – mondta elégé érdekesen, de ez nekem tetszet és akaratlanul is elnevettem magamat.
- Na most le teszem, még hívlak. Szia.
- Szeretlek Mandy. – mondta ki halkan ezt a két szót. Én kicsit le fagytam, de jól esett. Ami azt illeti, ez most őszinte volt.
- Én is szeretlek. – mondtam vigyorogva aztán le tettem. Az út további részét vidáman tettem meg. Amikor leszálltam be siettem az irodába.
A hölgy be kísért a főnökéhez. Egy kopaszodó vörös hajú, szeplős férfi volt az. Mr. Danielsnek hívják azt hiszem. Elismerően végig mért.
- Az iskolai átlaga kiváló kisasszony és mit ne mondjak az is tetszetős dolog, hogy maga modell is. Nagy eséllyel indul. Mivel A cég tulajdonosának a fiának lenne az asszisztense.
- Remek. - mosolyogtam elégé műn.
- Várjon kisasszony, Miss Hamilton. Szólok Mr. Brooke-nak.
- Rendben, itt várok. – ott ültem pár percig amikor belépett egy fiatalabb férfival az irodába. Udvariasan be mutatkoztunk egymásnak és én megkaptam az állást. Holnap kezdek. Fel ültem az egyik buszra és mentem a St. Markhoz. Mivel már nem sokára három óra.
Rá jöttem, hogy Iannek van kulcsa a lakásomhoz. Gyorsan hívtam a lakatost. Azt mondta húsz perc és itt van. Addig össze pakoltam kicsit a házban és fel hívtam Andyt.
- Igen? – szólt bele barátnőm.
- Andy szia, figyelj ki cseréltettem a lakásomba a zárt és fel rakom internetre el akarom adni. Új életet kezdek és azt szeretném meg kérdezni, hogy ha majd meg veszik be fogadsz? – kérdeztem barátnőmtől.
- Hát persze, téged mindig. – aztán letette atelefont.
Gondoltam, hogy ha elmegy a lakatos akkor csinálok pár képet és fel rakom a lakást az internetre. Az úr hamar meg is jött, zárat cserélt és adott kit kulcsot hozzá. Elég sok pénzt is kért, de ha ez kell az új élethez akkor rendben. Elő vettem a fényképező gépemet ami rózsaszín színbe pompázott. Minden helyíségről csináltam képet. Fel töltöttem az internetre és be írtam minden szükséges dolgot. Halk zene szólt háttér zajként én pedig lakásokat nézegettem. Nem akartam túl messze lévőt Andreától se. Eddig persze még semmit se találtam, de majd idővel. Mindent szépen lassan el akarok intézni mivel semmit se szabad siettetni. Elég unalmasan telt a nap többi része. Öt óra fele lementem futni. Egy szép nagy távot futottam le.
***
Másnap.
Reggel 11 órakor keltem, erre kissé elcsodálkoztam, hogy én ilyen későn kellek. Általában 8 óra a legkésőbb amikor kelni szoktam. Meg csináltam az ágyamat át öltöztem és fogat is mostam. Most nem reggeliztem hanem elindultam munkát keresni, mivel most elhatároztam, hogy új életembe bele tartozik az, hogy új munkám is lesz. A buszon ültem és egy papírt vettem elő és el kezdtem írni valamit:
„Új életem:
1. Új lakás.
2. Végleg elfelejteni Iant.
3. Új munka.
4. Rendbe hozni a kapcsolatomat a családommal.
5. Taylorral elkezdeni valami új dolgot. „
Lehet, hogy ezek felesleges dolgok de nekem fontosak. Szerintem a boldogságomhoz ezek kellenek. Elővettem a telefonomat és Taylor számát hívtam.
- Háló? – szólt bele a világ legszebb hangja.
- Szia, Mandy vagyok. – szólaltam meg vidáman.
- Mandy, szia. – mondta ki lágyan a nevemet. – régen beszéltünk.
- Egy napja. – nevettem.
- Nekem az sok volt. Képzeld holnap megyünk egy napra Londonba sajtó konferenciára. – itt kicsit lehangolt lett a hangja. – Hiányozni fogsz.
- Te is, nagyon. Lakást keressek ma nem jössz délután el velem? Mert tegnap este vagyis elég későn találtam két lakást ami tetszene. – ajánlottam fel. Most jól esne ha eljönne velem.
- Persze, hol vegyelek fel? – kérdezte.
- St. Marknál? – kérdeztem mivel az egyik hely ahova megyek közel van hozzá.
- Oké, mikor?
- Háromkor, most állás interjúra megyek. – kacagtam ezen.
- Fotóshoz? – kérdezte halkan.
- Nem, egy céghez pénzügyi titkárnő lennék.
- Oh, az izgi. – mondta elégé érdekesen, de ez nekem tetszet és akaratlanul is elnevettem magamat.
- Na most le teszem, még hívlak. Szia.
- Szeretlek Mandy. – mondta ki halkan ezt a két szót. Én kicsit le fagytam, de jól esett. Ami azt illeti, ez most őszinte volt.
- Én is szeretlek. – mondtam vigyorogva aztán le tettem. Az út további részét vidáman tettem meg. Amikor leszálltam be siettem az irodába.
A hölgy be kísért a főnökéhez. Egy kopaszodó vörös hajú, szeplős férfi volt az. Mr. Danielsnek hívják azt hiszem. Elismerően végig mért.
- Az iskolai átlaga kiváló kisasszony és mit ne mondjak az is tetszetős dolog, hogy maga modell is. Nagy eséllyel indul. Mivel A cég tulajdonosának a fiának lenne az asszisztense.
- Remek. - mosolyogtam elégé műn.
- Várjon kisasszony, Miss Hamilton. Szólok Mr. Brooke-nak.
- Rendben, itt várok. – ott ültem pár percig amikor belépett egy fiatalabb férfival az irodába. Udvariasan be mutatkoztunk egymásnak és én megkaptam az állást. Holnap kezdek. Fel ültem az egyik buszra és mentem a St. Markhoz. Mivel már nem sokára három óra.
2010. október 14., csütörtök
7. fejezet
1. fejezet.
Mandy szemszöge.
Ez a szenvedély már oly sok ideje hiányzott. Szerettem ezt az érzést. Jó volt és felemelő. Rajtam már nem volt póló, én pedig Taylor övével szórakoztam, amikor valaki benyitott…
Persze rögtön Kellan vigyorgó arcával találtam szembe magam. Gyorsan magam elé raktam a felsőmet. Én pedig csak néztem, mint egy porcelán baba. Taylor se szólt semmi őt is csak figyelt. Kellan nem bírta sokáig a csendet ezért ő törte meg.
- Óh, elnézést kérek fiatalság. Nem akartam meg zavarni… öhm a kis huncutkodásotokat. – mondta ki ezt az elég érdekes mondatott Kell Maci. Ez most totál égő, Kellan rajta kapott, hogy én… pontosan nem is tudom mit akartunk csinálni Taylorral. Ha most anyám nyitott volna ránk az jobb lett volna. Mivel drága Kellan barátomnak elégé piszkos fantáziája van. Persze én pont ezt szerettem benne. Kellan kisétált én meg fel vettem a felsőmet.
- Inkább menjünk ki mi is. – mondtam ki amit a leghelyesebbnek gondoltam. Mert ha tovább mit maradunk akkor… akkor, elindul a piszkosabbik fantáziám és Andreáék furcsa hangokat hallottak volna.
- Rendben. – mosolyodott el azzal a mosollyal Tay amit én annyira imádok. Kézen fogva léptünk ki a szobából. Andy és Kellan éppen jó kedvűen nevetgéltek. Mi csak le ültünk a kanapéra és csendben figyeltük az eseményeket. Boldog voltam ebben a pillanatban. Ian nélkül, éppen most. Persze a nagy öröm teli pillanatot elrontotta a telefonom csengése. Megfogtam a telefont és be mentem a fürdőbe. Amikor megláttam ki az rögtön le fagyott a mosoly az arcomról. Remegő kézzel vettem fel a telefont. Féltem be vallani magamnak de nem akartam vele beszélni, mert lehetséges, hogy meg bocsáltanék neki.
- Igen? – szóltam bele halkan.
- Mandy drágám, azt hittem, hogy már sohase érlek el. – kacagott Ian…
- Nem volt nálam telefont. – mondtam közömbösen, nem akartam figyelni a röhejes próbálkozásaira. Ezek mint jelek, hogy nélkülem Ian, semmit se ér. De ez a hajó már elment. Én már nem akarom vele megosztani az életemet. Azt hiszem mást szeretek, és az nem Ian.
- De vissza hívhattál volna. – mondta ki nyálasan. Annyira idegesítő volt ez a szerencsétlen közeledése.
- Ian, társaságban vagyok, szóval siess. – forgattam meg barna szemeimet. – Légy szíves.
- Mandy le akarod koptatni a barátodat? – kérdezte megjátszott fel háborodással.
- Helyesbítek, a volt barátomat akarom lekoptatni.
- Miket beszélsz? Aj már drágám ne légy nevetséges.
- Micsoda? Én vagyok nevetséges? Ian megütöttél hagyjál békén. – ordítottam torkom szakadtából, aztán le csaptam. Egy könny csepp végig gördült az arcomon. Megmostam az arcomat és kicsit lehigadtam. Aztán mű mosollyal az arcomon kiléptem a többiekhez. Mindenki aggódva nézett engem. Nem értettem ezt a nagy figyelmet, túl élem. Nem vagyok már csecsemő. Nagy levegőt vettem és vissza ültem Taylor mellé. Lágyan megsimogatta a kezemet és bíztatóan elmosolyodott. Hihetetlen, hogy szavak nélkül is lelket önt belém.
- Ian volta az? – morgott Andy.
- Igen. – hajtottam le a fejemet.
- Minek vetted fel hercegnő? – kérdezte Kell.
- Nem tudom. – adtam meg magamat. – Figyeljetek én ezt itt és most lezártam magamba, és ezt vele is közöltem.
- Jól tetted. – dicsért meg drága barátnőm. Az este további részében nem került szóba Ian és én ezért hálás is voltam. A fiúk elégé későn mentek haza, de mivel holnap megbeszélésre mennek a film ügyében ezért muszáj volt. Andyvel hamar elaludtunk.
***
Reggel arra kelek, hogy Andrea kutyája Miss Kitty az arcomat nyaldossa. Fel ültem és meg simogattam a kutyát. Fel keltem lezuhanyoztam. Fel vettem egy fehér csőnadrágot és egy zöld pólót. Ez fura volt tőlem mert nem szoktam zöld színű ruhákat hordani. Szeretem ezt a színt, de a ruha táramba nincsen beépítve. A hajamat ki vasaltam és lógva hagytam ki mentem a konyhába főztem kávét és csináltam két szendvicset. Andrea kitoppant álmosan. Elvette az egyik szendvicset és szokásos jó kedvel köszöntött. Együtt meg reggeliztünk. Aztán haza mentem. Andy el ment dolgozni én pedig kedvenc szabad idős tevékenységemet folytattam egyedül a kis lakásomba. Rajzoltam nagyon szerettem, persze ez nem az jelenti, hogy tudok is. Sajnálatos módon egy 10 éves gyerek is ügyesebb nálam. Halk zenét kapcsoltam be és jó kedvűem rajzolgattam. Egy fát és virágokat rajzoltam. Amikor meg hallottam kedvenc slágeremet. Fel hangosítottam a zenét és vidáman ugráltam, közben pedig teli torokból énekeltem a szöveget.
Mandy szemszöge.
Ez a szenvedély már oly sok ideje hiányzott. Szerettem ezt az érzést. Jó volt és felemelő. Rajtam már nem volt póló, én pedig Taylor övével szórakoztam, amikor valaki benyitott…
Persze rögtön Kellan vigyorgó arcával találtam szembe magam. Gyorsan magam elé raktam a felsőmet. Én pedig csak néztem, mint egy porcelán baba. Taylor se szólt semmi őt is csak figyelt. Kellan nem bírta sokáig a csendet ezért ő törte meg.
- Óh, elnézést kérek fiatalság. Nem akartam meg zavarni… öhm a kis huncutkodásotokat. – mondta ki ezt az elég érdekes mondatott Kell Maci. Ez most totál égő, Kellan rajta kapott, hogy én… pontosan nem is tudom mit akartunk csinálni Taylorral. Ha most anyám nyitott volna ránk az jobb lett volna. Mivel drága Kellan barátomnak elégé piszkos fantáziája van. Persze én pont ezt szerettem benne. Kellan kisétált én meg fel vettem a felsőmet.
- Inkább menjünk ki mi is. – mondtam ki amit a leghelyesebbnek gondoltam. Mert ha tovább mit maradunk akkor… akkor, elindul a piszkosabbik fantáziám és Andreáék furcsa hangokat hallottak volna.
- Rendben. – mosolyodott el azzal a mosollyal Tay amit én annyira imádok. Kézen fogva léptünk ki a szobából. Andy és Kellan éppen jó kedvűen nevetgéltek. Mi csak le ültünk a kanapéra és csendben figyeltük az eseményeket. Boldog voltam ebben a pillanatban. Ian nélkül, éppen most. Persze a nagy öröm teli pillanatot elrontotta a telefonom csengése. Megfogtam a telefont és be mentem a fürdőbe. Amikor megláttam ki az rögtön le fagyott a mosoly az arcomról. Remegő kézzel vettem fel a telefont. Féltem be vallani magamnak de nem akartam vele beszélni, mert lehetséges, hogy meg bocsáltanék neki.
- Igen? – szóltam bele halkan.
- Mandy drágám, azt hittem, hogy már sohase érlek el. – kacagott Ian…
- Nem volt nálam telefont. – mondtam közömbösen, nem akartam figyelni a röhejes próbálkozásaira. Ezek mint jelek, hogy nélkülem Ian, semmit se ér. De ez a hajó már elment. Én már nem akarom vele megosztani az életemet. Azt hiszem mást szeretek, és az nem Ian.
- De vissza hívhattál volna. – mondta ki nyálasan. Annyira idegesítő volt ez a szerencsétlen közeledése.
- Ian, társaságban vagyok, szóval siess. – forgattam meg barna szemeimet. – Légy szíves.
- Mandy le akarod koptatni a barátodat? – kérdezte megjátszott fel háborodással.
- Helyesbítek, a volt barátomat akarom lekoptatni.
- Miket beszélsz? Aj már drágám ne légy nevetséges.
- Micsoda? Én vagyok nevetséges? Ian megütöttél hagyjál békén. – ordítottam torkom szakadtából, aztán le csaptam. Egy könny csepp végig gördült az arcomon. Megmostam az arcomat és kicsit lehigadtam. Aztán mű mosollyal az arcomon kiléptem a többiekhez. Mindenki aggódva nézett engem. Nem értettem ezt a nagy figyelmet, túl élem. Nem vagyok már csecsemő. Nagy levegőt vettem és vissza ültem Taylor mellé. Lágyan megsimogatta a kezemet és bíztatóan elmosolyodott. Hihetetlen, hogy szavak nélkül is lelket önt belém.
- Ian volta az? – morgott Andy.
- Igen. – hajtottam le a fejemet.
- Minek vetted fel hercegnő? – kérdezte Kell.
- Nem tudom. – adtam meg magamat. – Figyeljetek én ezt itt és most lezártam magamba, és ezt vele is közöltem.
- Jól tetted. – dicsért meg drága barátnőm. Az este további részében nem került szóba Ian és én ezért hálás is voltam. A fiúk elégé későn mentek haza, de mivel holnap megbeszélésre mennek a film ügyében ezért muszáj volt. Andyvel hamar elaludtunk.
***
Reggel arra kelek, hogy Andrea kutyája Miss Kitty az arcomat nyaldossa. Fel ültem és meg simogattam a kutyát. Fel keltem lezuhanyoztam. Fel vettem egy fehér csőnadrágot és egy zöld pólót. Ez fura volt tőlem mert nem szoktam zöld színű ruhákat hordani. Szeretem ezt a színt, de a ruha táramba nincsen beépítve. A hajamat ki vasaltam és lógva hagytam ki mentem a konyhába főztem kávét és csináltam két szendvicset. Andrea kitoppant álmosan. Elvette az egyik szendvicset és szokásos jó kedvel köszöntött. Együtt meg reggeliztünk. Aztán haza mentem. Andy el ment dolgozni én pedig kedvenc szabad idős tevékenységemet folytattam egyedül a kis lakásomba. Rajzoltam nagyon szerettem, persze ez nem az jelenti, hogy tudok is. Sajnálatos módon egy 10 éves gyerek is ügyesebb nálam. Halk zenét kapcsoltam be és jó kedvűem rajzolgattam. Egy fát és virágokat rajzoltam. Amikor meg hallottam kedvenc slágeremet. Fel hangosítottam a zenét és vidáman ugráltam, közben pedig teli torokból énekeltem a szöveget.
2010. október 9., szombat
6. fejezet
1. fejezet.
Kellan és Taylor időben ott voltak értünk. Andy nem nyugodott le addig amíg mind a ketten nem veszünk fel valami csinit. Elmondása szerint két ilyen pasit el kell varázsolni.
Andy egy fehér topot választott, hozzá egy farmer minivel. Én egy fekete pólót és egy sötét csőszárú farmert választottam, kedvenc tornacipőmmel. A ház előtt egy fekete autó állt.
Kellan szállt ki belőle először utána pedig ő. Egy fehér pólóba, farmerba és fekete bőrdzsekit viselt. Fekete haja szanaszét állt. Lélegzetelállító volt. Közelebb lépett és átölelt. Forró ölelése jól eső borzongással töltött el. Még egy ideig egymást öleltük, aztán eleresztettük egymást. Kellant is megöleltem, mind kettőnket végig mért. Be ültünk az autóba és indultunk a moziba. Andy és Kell elől ültek, én pedig hátul Taylorral. Az utat kellemes csevegéssel töltöttük. A mozi bejáratánál szerencsére nem kapták el a fiúkat a rajongók. Egy horror filmre adtuk le a voksunkat. A film tele volt vérengzéssel, egyszer kétszer meg szorítottam Tay védelmező karját. Utána elmentünk egy gyors étterem autós ablakához. Utána Andy lakásához mentünk.
- Fiúk, ha már mindenkinek itt van a kajája. – mosolyodott el Andrea. – nem jöttök fel?
- Szívesen. – mondta Kellan.
- Persze menjünk. – válaszolt Taylort. Amikor fel értünk megnéztem a mobilomat. 17 nem fogadott hívás és 8 sms Iantől. Félre raktam és arra jutotta, hogy majd később meg nézem őket. Le ültünk az asztalhoz én természetesen ő mellé ültem. Mind annyian meg kajáltunk aztán én és Taylor be mentünk a vendég szobába, át meneti szobám. Le ültünk az ágyra és csak egymást néztük.
Ő közelebb jött hozzám, és finoman megcsókolt. Csak csókold és csókolt. Hosszú ideig tartott. Jól esett. Már a felsőmet kezdte le venni.
Taylor szemszög.
Amikor Kellan szólt, hogy moziba megyünk kicsit fel pörögtem. Kezdek bele zúgni Mandybe. Csak hát Mirandával is le kell tisztázni a dolgokat… Nem is gondolkoztam csak tárcsáztam a számát.
Az ötödik csöngésre fel vette.
- Szia Tay. – Köszönt vidáman.
- Miranda… - szóltam halkan. – figyelj, fejezzük be. Köztünk nem volt semmi és nem is lehet.
- Micsoda? – kérdezte a sírva.
- Sajnálom. – mondtam ki ridegen. Nem adhatok ki magamból semmi érzést. Nem, most nem engedhettem meg. Most nekem Mandy a legfontosabb, kicsit félek mi lesz ha el utazom az Alkonyat negyedik részének forgatására. Nem akarom őt itt hagyni. Túlságosan is hiányozna.
- Jó. – aztán le csapta. Lezuhanyoztam és át öltöztem. Egy óra múlva Kellan csöngettet. Elindultunk a lányokért.
2010. szeptember 26., vasárnap
5. fejezet
Sziasztok!
Ezek után csak 3 megjegyzés után lesz friss.
Nekem is jól esik egy kis vélemény:)
Én is szoktam írni pár sort. Szóval köszi :)
5. fejezet
Ian kajánul elkezdett vigyorogni. Fel állított és megpróbált megpofozni, de valaki lefogta a kezét…
Taylor állt Ian mögött. Ian ijedt képet vágott, amikor megfordult. Kellan akkorát húzott be neki, hogy még a föld is megremegett. Tay ismét csak adott neki, és oda rohant hozzám.
- Jól vagy? – kérdezte, miközben karjaiba vont. Nem tudtam megszólalni, ezért csak bólogattam. Vérző karomat gyengéden megpuszilta, és a hátamat elkezdte simogatni. Kizártuk mind ketten a külvilágot. Arcomra adott egy lágy csókot, és még szorosabban húzott magához. Én erősen hozzá simultam, és egyik karommal meg simítottam izmos karját. Ian fel állt és elkezdet valamit magyarázni, de Kellan megfogta és beráncigálta a szobába. Már csak ketten maradtunk Taylorral. Arcomat két keze közé vette.
- Aggódtam érted. Meg fizet az a szemétláda. – mondta ki a fogai közt.
- Köszönöm. – suttogtam elhalva. Könnyeim utat törtek maguknak. Féltem be ismerni de jól esett a törődése. De még nem teljesen dolgoztam fel a ma történteket. Ian… teljesen tönkre tett. Ő volt az, akit igazán szerettem. De teljesen elárult. Taylor közelebb hajolt és a nyakamra lágy csókot lehelt. Feljebb kezdett el haladni. Amikor már mohón az ajkaimat kényeztette. Nyelve utat tört magának. Nyelveink erőszakos, vad és erotikus táncot lejtettek. Izmos felső testén végig húztam kezemet. Elvonta a tekintetemet egy női alak. Kissé megijedtem, de pislogtam egyet és rájöttem csak a képzeletem játszik velem. Élveztem csókunkat. Jól esett. Szenvedélyes volt. Iannel soha se volt ilyen csókom. Éreztem, hogy fontos vagyok Taylornak. Ezernyi érzelem tömörült bele a csókba. Egyre csak akaratosabb és hevesebb lett csókunk. Csók csatánkat Kellan halk köhintése zavarta meg. Gyorsan szétváltunk.
- Ha ilyen jutalmat kapnék, akkor lettem volna én a hős megmentő.
- Vicces vagy. – mondta Taylor halál komolyan.
- Nem azért gyerekek, de szerintem lépjünk le. – mondta, Kell.
- Men… menjünk. – mondtam akadozva. Nem tértem még magamhoz teljesen. Taylor fel segítet és megfogta a kezemet. Kellan beült a volán mögé, én és Taylor pedig hátra. Szorosan hozzám bújt és mentünk.
***
Andy kanapéján ültem és sírtam. Andrea forró teával és ölelő karjával próbált vigasztalni.
- De legalább lezártad a múltadat. Különben is jobbat érdemelsz, mint Ian. – mondta teljesen őszintén.
- Taylor megcsókolt. – mondtam elgondolkozva.
- Hú… - csodálkozott el barátnőm. – Ez csodálatos, és mit ne mondjak jobb, mint Ian.
- Jaj Andrea… - forgattam meg szemeimet. – Tudod… annyira más volt, mint Ian csókja. Teljesen elragadott.
- Nem csodálom… - húzta el a száját. – Kellan is ott volt? –
- Igen miért? – kérdeztem gyanúsan.
- Hát… csak egyszer négyesbe is találkozhatnánk. – furcsa tűz ragyogót fel szemeiben.
- Oooké.
- Mandy, menjünk ma el moziba. – lelkesült be Andy.
- De nincs kedvem. – vallottam be.
- Jaj már… Jót tenne és elhívhatnánk a két görög istent. – nevette el magát.
- Na jó… - adtam meg magam. Elő kotortam a táskámból a mobilt és hívtam Kellt. Kicsöng, még egy csöngés és még egy. Csöng és csöng. Az ötödik után bele szólt.
- Hahó csajszi. – mondta jó kedvűen.
- Szia Kell. Nem lenne kedved Ma moziba jönni? Taylort is hozd magaddal és én is, viszek plusz egy főt. – hadartam el gyorsan.
- Ki lenne a te plusz egy főd? Valami csini maca? – kérdezte pajkosan.
- Hát tippelj. – mosolyodtam el. Kellan gondolkodhatott vagy valami, történhetett, mert meg se szólalt pár percig. Már kezdtem félni, de persze semmi okom se volt rá.
- Csak nem a csini Andrea barátnőd? – kérdezte negédesen.
- El találtad. – mosolyodtam el.
- Oké én benne vagyok. Mikor és hova menjünk?
- Nyolckor és ahova hoztatok. – mondtam ki egyszerűen.
- Majd este, csók csajszi. – nyomta ki a telefont.
Ezek után csak 3 megjegyzés után lesz friss.
Nekem is jól esik egy kis vélemény:)
Én is szoktam írni pár sort. Szóval köszi :)
5. fejezet
Ian kajánul elkezdett vigyorogni. Fel állított és megpróbált megpofozni, de valaki lefogta a kezét…
Taylor állt Ian mögött. Ian ijedt képet vágott, amikor megfordult. Kellan akkorát húzott be neki, hogy még a föld is megremegett. Tay ismét csak adott neki, és oda rohant hozzám.
- Jól vagy? – kérdezte, miközben karjaiba vont. Nem tudtam megszólalni, ezért csak bólogattam. Vérző karomat gyengéden megpuszilta, és a hátamat elkezdte simogatni. Kizártuk mind ketten a külvilágot. Arcomra adott egy lágy csókot, és még szorosabban húzott magához. Én erősen hozzá simultam, és egyik karommal meg simítottam izmos karját. Ian fel állt és elkezdet valamit magyarázni, de Kellan megfogta és beráncigálta a szobába. Már csak ketten maradtunk Taylorral. Arcomat két keze közé vette.
- Aggódtam érted. Meg fizet az a szemétláda. – mondta ki a fogai közt.
- Köszönöm. – suttogtam elhalva. Könnyeim utat törtek maguknak. Féltem be ismerni de jól esett a törődése. De még nem teljesen dolgoztam fel a ma történteket. Ian… teljesen tönkre tett. Ő volt az, akit igazán szerettem. De teljesen elárult. Taylor közelebb hajolt és a nyakamra lágy csókot lehelt. Feljebb kezdett el haladni. Amikor már mohón az ajkaimat kényeztette. Nyelve utat tört magának. Nyelveink erőszakos, vad és erotikus táncot lejtettek. Izmos felső testén végig húztam kezemet. Elvonta a tekintetemet egy női alak. Kissé megijedtem, de pislogtam egyet és rájöttem csak a képzeletem játszik velem. Élveztem csókunkat. Jól esett. Szenvedélyes volt. Iannel soha se volt ilyen csókom. Éreztem, hogy fontos vagyok Taylornak. Ezernyi érzelem tömörült bele a csókba. Egyre csak akaratosabb és hevesebb lett csókunk. Csók csatánkat Kellan halk köhintése zavarta meg. Gyorsan szétváltunk.
- Ha ilyen jutalmat kapnék, akkor lettem volna én a hős megmentő.
- Vicces vagy. – mondta Taylor halál komolyan.
- Nem azért gyerekek, de szerintem lépjünk le. – mondta, Kell.
- Men… menjünk. – mondtam akadozva. Nem tértem még magamhoz teljesen. Taylor fel segítet és megfogta a kezemet. Kellan beült a volán mögé, én és Taylor pedig hátra. Szorosan hozzám bújt és mentünk.
***
Andy kanapéján ültem és sírtam. Andrea forró teával és ölelő karjával próbált vigasztalni.
- De legalább lezártad a múltadat. Különben is jobbat érdemelsz, mint Ian. – mondta teljesen őszintén.
- Taylor megcsókolt. – mondtam elgondolkozva.
- Hú… - csodálkozott el barátnőm. – Ez csodálatos, és mit ne mondjak jobb, mint Ian.
- Jaj Andrea… - forgattam meg szemeimet. – Tudod… annyira más volt, mint Ian csókja. Teljesen elragadott.
- Nem csodálom… - húzta el a száját. – Kellan is ott volt? –
- Igen miért? – kérdeztem gyanúsan.
- Hát… csak egyszer négyesbe is találkozhatnánk. – furcsa tűz ragyogót fel szemeiben.
- Oooké.
- Mandy, menjünk ma el moziba. – lelkesült be Andy.
- De nincs kedvem. – vallottam be.
- Jaj már… Jót tenne és elhívhatnánk a két görög istent. – nevette el magát.
- Na jó… - adtam meg magam. Elő kotortam a táskámból a mobilt és hívtam Kellt. Kicsöng, még egy csöngés és még egy. Csöng és csöng. Az ötödik után bele szólt.
- Hahó csajszi. – mondta jó kedvűen.
- Szia Kell. Nem lenne kedved Ma moziba jönni? Taylort is hozd magaddal és én is, viszek plusz egy főt. – hadartam el gyorsan.
- Ki lenne a te plusz egy főd? Valami csini maca? – kérdezte pajkosan.
- Hát tippelj. – mosolyodtam el. Kellan gondolkodhatott vagy valami, történhetett, mert meg se szólalt pár percig. Már kezdtem félni, de persze semmi okom se volt rá.
- Csak nem a csini Andrea barátnőd? – kérdezte negédesen.
- El találtad. – mosolyodtam el.
- Oké én benne vagyok. Mikor és hova menjünk?
- Nyolckor és ahova hoztatok. – mondtam ki egyszerűen.
- Majd este, csók csajszi. – nyomta ki a telefont.
Ajándék fejezet.
Sziasztok! Ezt a kis valamit Vivinek írtam:)
Jó olvasást!
Ajándék feji.
Taylor szemszög.
Már a liftben álltam, amikor rájöttem, hogy milyen szép ez a lány. Hosszú barna haj. De valaki megbánthatta, olyan mély és szomorú volt tekintete.
Kell haverom már az ajtóban állt és valamin nagyon gondolkodott.
- Szevasz. - fogtunk kezet.
- Helló Kell, képzeld találkoztam a lift előtt egy gyönyörű lánnyal. A hetediken lakik.
- Te, az Mandy. - mosolyodott el. - dögös egy bige. De valami színész a barátja.
- Ja tudom, a mi nagy ellenségünk. Ian. - forgattam meg barna szemeimet.
- Jaj tudom, az a vámpír naplós pacák. A rossz fiút alakítja.
- Teli találat! - elhülyültük a délutánt. Kiváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz a holnapi premier.
Azon elmélkedtem, hogy talán Mandy is ott lesz? Lehet, hogy soha többé nem is láttom. De én, én látni akarom.
- Na és te kis pöcs, kit hívtál el? - kérdezte Kellan.
- Miranda Cosgovet. - mondtam, és kihúztam magam.
- Jó fogás. - kacsintott haverom. Lehet, hogy az, de ő nem Mandy. Szívesebben lennék vele. De most már mindegy. Amikor belém jött olyan édes, mámorító
illatja volt. Kecses dereka, gyönyörű ajka.
Taylor, nyugi van. Barátja van.
- Hallod? Neked beszélek. - hahotázott Kellan.
- Ő, mivan? - kérdeztem fázis késéssel.
- Tudni akarod, hogy én kit viszek?
- Annalyne. - vágtam rá.
- Hát te mindent tudsz. - Kellan haza vitt mert valami dolga volt a városban.
Persze hátul kellet be mennem, mert a főbejáratnál ezer firkász volt.
Jó olvasást!
Ajándék feji.
Taylor szemszög.
Már a liftben álltam, amikor rájöttem, hogy milyen szép ez a lány. Hosszú barna haj. De valaki megbánthatta, olyan mély és szomorú volt tekintete.
Kell haverom már az ajtóban állt és valamin nagyon gondolkodott.
- Szevasz. - fogtunk kezet.
- Helló Kell, képzeld találkoztam a lift előtt egy gyönyörű lánnyal. A hetediken lakik.
- Te, az Mandy. - mosolyodott el. - dögös egy bige. De valami színész a barátja.
- Ja tudom, a mi nagy ellenségünk. Ian. - forgattam meg barna szemeimet.
- Jaj tudom, az a vámpír naplós pacák. A rossz fiút alakítja.
- Teli találat! - elhülyültük a délutánt. Kiváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz a holnapi premier.
Azon elmélkedtem, hogy talán Mandy is ott lesz? Lehet, hogy soha többé nem is láttom. De én, én látni akarom.
- Na és te kis pöcs, kit hívtál el? - kérdezte Kellan.
- Miranda Cosgovet. - mondtam, és kihúztam magam.
- Jó fogás. - kacsintott haverom. Lehet, hogy az, de ő nem Mandy. Szívesebben lennék vele. De most már mindegy. Amikor belém jött olyan édes, mámorító
illatja volt. Kecses dereka, gyönyörű ajka.
Taylor, nyugi van. Barátja van.
- Hallod? Neked beszélek. - hahotázott Kellan.
- Ő, mivan? - kérdeztem fázis késéssel.
- Tudni akarod, hogy én kit viszek?
- Annalyne. - vágtam rá.
- Hát te mindent tudsz. - Kellan haza vitt mert valami dolga volt a városban.
Persze hátul kellet be mennem, mert a főbejáratnál ezer firkász volt.
2010. szeptember 20., hétfő
4. fejezet
1. fejezet
Sírok, ha látom, hogy veled terveztem a jövőmet.
Sírok, ha látom, hogy veled akartam leélni az életemet.
Sírok, ha látom, hogy beléd temettem az összes reményemet.
Sírok, ha látom, hogy én szerettelek téged.
Egy kósza hajt tincset eltűrt az arcomból. Egyik kezével a hátamat simogatta, másikkal a csipőmmet fogta és húzott magához közelebb. Én két karomat nyaka köré fontam és vártam, hogy megtörténjen a csoda.
- Te, hogy lehetsz ennyire kétszínű? – kiabált velem Miranda. – azt hittem barátok is lehetünk.
- Állj le. – engedett el Taylor és ment oda hozzá. – Miranda kérlek, nyugodj le. Ez nem az, aminek látszik.
- Nem az? Akkor micsoda? – kiabált vele a lány. – Akkor minek hívtál el, hogy jöjjek el veled? Nem is törődsz velem egész este, csak vele. – kezdet el sírni a lány. – Most meg ez. Egyébként is Ian már keress jobb, ha bemész. – nézett gúnyosan rám. Rá jöttem, hogy ott hagytam, és ha ez kiderül nekem végem, van. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy Iant megtaláljam.
- Szia. – köszöntem el Taylortól és mentem be a hatalmas terembe. Nem tudom, mi ütheted belém, én nem ilyen vagyok. Csak talán… mást várok az élettől, nem Ian mellet szeretnék meg öregedni. Anya meg apa15 éves koruk óta szeretik egymást. 35 éve házasok. Iannel tudnék annyi ideig együtt lenni? Hisz már annyiszor megcsalt. Jó nekem ez így? Talán igaza van mindenkinek? El kéne hagynom? Szeretem egyáltalán? És ő? Boldog lehetnék vele? Vagy inkább más kéne? Mást szeressek? Ne őt? Sok-sok nehéz kérdés. Tanácstalan vagyok. Talán Mrs. Lautner szeretnék lenni? Nem tudom, ami ma este történt annyira más volt, varázslatos és csodálatos érzés. Igazán akartam? Vagy csak a hév miatt? De már soha se tudom meg, hogy milyen lett volna, hála Mirandának… Amikor megláttam Iant kicsit, meg ijedtem. Közelebb mentem hozzá, ő nem szólt semmit csak meg fogta a kezemet és elkezdted kifele húzni a kocsihoz. Amikor oda értünk, beültettet. Ő is beült, elkezdett vezetni. Csak úgy szeltük az utakat. Ian, egy kanyargós földúton bekanyarodott. Még 10 percen keresztül mentünk, amikor egy barátságos kis faház előtt állt meg. Kiszálltunk az ajtónál közelebb húzott magához és csak ennyit suttogott – szeretlek. – nem értettem ezt az egészet, nem kiabált velem, hogy hol voltam, hanem inkább, kedves. Egész este ilyen volt velem, mi a fene történt Iannel?
Kinyitotta az ajtót és bevezetet. Egy kisseb nappali volt, kandallóval, fehér bőr kanapé is volt, meg egy tv. A konyha csupa báj volt. A fürdő egyszerűen mennyei. De akkor megláttam a hálószobát egyszerűen csodálatos volt. Kovácsolt fa ágy, gyönyörű fehér falak. Az egész egy szerelmes kuckó volt. Csak ezt valahogy nem értettem. Miután mindent láttam Ian megfogta a kezemet és kivezettet a teraszra. Egy kis asztal meg volt terítve, gyertyákkal meg mindennel. Az ételek ki voltak szedve mellette egy kis asztalon.
Mikor meg vacsoráztunk Ian így szólt.
- Tudod Mandy… tisztába vagyok azzal, hogy ma este kivel voltál. De… nem haragszom, mert megbízok benned. Te soha sem lennél képes minden nap úgy a szemembe nézni, hogy mással hemperegsz. – mondta cinikus hanglejtésben. – aj, Mandy szívem túl vak vagy… De nekem ez így pont jó. – fájtak a szavai, mert nem értettem. Ide hozott, eddig kedves volt. De most? Újra régi Ian…
- Ian… mit akarsz tőlem? Nem tetted elégé tőnkre az életemet? Meddig akarsz velem játszani? Addig csinálod ezt, hogy a végén nem foglak már szeretni. Nekem is van szívem. – törtem ki, a könnyek marták szemeimet.
- Drága kicsi Mandy… Annyira butus vagy, nem tudnál elhagyni. – mondta.
- Ian… minek hoztál ide? – kérdeztem már-már egy-egy könnycsepp kíséretében.
- Volt egy tervem… De én inkább a hálószobába folytatnám… - kacagót fel. – ha érted mire gondolok.
- Ian… ne… most ne. Kérlek.
- Rendben, akkor kérlek, mond el mi is történt közted és Taylor ficsúr Lautner között? – húzta fel a szemöldökét.
- Tudd meg semmi! Én nem te vagyok! Tűrtem, hogy eddig állandóan megcsalsz… De nem, most már nem fogom. Ian… vége. Vége van! – kiabáltam vele, de a végére lehalkultam.
- Óh, Mandy Hamilton szakít? Ő szakít? Most viccelsz? – mondta ingerülten. – Most már tudom! – kiabált fel.
- Mit? – kérdeztem cinikusan.
- Azt… te szemét! Hát persze A kis Mandy Hamilton beleszerettet a kis ficsúrba…- ordibált velem.
Aztán… felpofozott. Akkora erővel, hogy a másik pillanatban már a földön feküdtem. Hirtelen elkezdtem zokogni. Nem tudtam mit csinálni csak ott feküdtem és vártam…
- Ian, hol vagyunk? Mond meg… - suttogtam.
- L.A külvárosának az erdőjénél. Chh…
***
Ian pár órával később lefeküdt aludni, én még mindig a kanapén feküdtem. Nem tudtam mit csinálni ezért, az én Maci barátomnak írtam egy smst…
Megkértem, hogy szóljon Taylornak. Leírtam, hogy hol vagyok. Hogy néz ki a ház, és Ian kocsija. Válaszul csak annyit kaptam, hogy sietünk. Arra következtettem, hogy ide jönnek értem. Remélem Ian még aludni fog.
Fel keltem a földről, és csináltam magamnak egy szendvicset, és öntöttem magamnak egy pohár tejet. Lassan megfalatoztam és kimentem a kertbe. Csodás hely volt, de Ian mindent tönkre tett…
- Hát te mit csinálsz? – szólalt meg a hátam mögül Ian.
- Azt, amit te soha se fogsz. – köptem oda neki, nem érdekelt. Tudtam, hogy képes lesz még egyszer megütni de nem érdekelt, most nem.
- Szóval így állunk. – kezdet el közelebb jönni hozzám. Két karomat megragadt és erősen kezdte szorítani. Másik kezével a hajamat tépte. Megpróbáltam hátrébb lépni de nem sikerült. Elengedte fürtjeimet és erősen pofon vágott, újra és újra. Sírtam, fájt mindenem. Ismét a földön voltam, amikor Ian, fel rángatott és teljes erejével ellökött. Fájdalmasan értem földet. A kezemet beütöttem egy kisebb kavicsba, és a kezem elkezdett vérezni. Ian kajánul elkezdett vigyorogni. Fel állított és megpróbált megpofozni, de valaki lefogta a kezét…
Sírok, ha látom, hogy veled terveztem a jövőmet.
Sírok, ha látom, hogy veled akartam leélni az életemet.
Sírok, ha látom, hogy beléd temettem az összes reményemet.
Sírok, ha látom, hogy én szerettelek téged.
Egy kósza hajt tincset eltűrt az arcomból. Egyik kezével a hátamat simogatta, másikkal a csipőmmet fogta és húzott magához közelebb. Én két karomat nyaka köré fontam és vártam, hogy megtörténjen a csoda.
- Te, hogy lehetsz ennyire kétszínű? – kiabált velem Miranda. – azt hittem barátok is lehetünk.
- Állj le. – engedett el Taylor és ment oda hozzá. – Miranda kérlek, nyugodj le. Ez nem az, aminek látszik.
- Nem az? Akkor micsoda? – kiabált vele a lány. – Akkor minek hívtál el, hogy jöjjek el veled? Nem is törődsz velem egész este, csak vele. – kezdet el sírni a lány. – Most meg ez. Egyébként is Ian már keress jobb, ha bemész. – nézett gúnyosan rám. Rá jöttem, hogy ott hagytam, és ha ez kiderül nekem végem, van. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy Iant megtaláljam.
- Szia. – köszöntem el Taylortól és mentem be a hatalmas terembe. Nem tudom, mi ütheted belém, én nem ilyen vagyok. Csak talán… mást várok az élettől, nem Ian mellet szeretnék meg öregedni. Anya meg apa15 éves koruk óta szeretik egymást. 35 éve házasok. Iannel tudnék annyi ideig együtt lenni? Hisz már annyiszor megcsalt. Jó nekem ez így? Talán igaza van mindenkinek? El kéne hagynom? Szeretem egyáltalán? És ő? Boldog lehetnék vele? Vagy inkább más kéne? Mást szeressek? Ne őt? Sok-sok nehéz kérdés. Tanácstalan vagyok. Talán Mrs. Lautner szeretnék lenni? Nem tudom, ami ma este történt annyira más volt, varázslatos és csodálatos érzés. Igazán akartam? Vagy csak a hév miatt? De már soha se tudom meg, hogy milyen lett volna, hála Mirandának… Amikor megláttam Iant kicsit, meg ijedtem. Közelebb mentem hozzá, ő nem szólt semmit csak meg fogta a kezemet és elkezdted kifele húzni a kocsihoz. Amikor oda értünk, beültettet. Ő is beült, elkezdett vezetni. Csak úgy szeltük az utakat. Ian, egy kanyargós földúton bekanyarodott. Még 10 percen keresztül mentünk, amikor egy barátságos kis faház előtt állt meg. Kiszálltunk az ajtónál közelebb húzott magához és csak ennyit suttogott – szeretlek. – nem értettem ezt az egészet, nem kiabált velem, hogy hol voltam, hanem inkább, kedves. Egész este ilyen volt velem, mi a fene történt Iannel?
Kinyitotta az ajtót és bevezetet. Egy kisseb nappali volt, kandallóval, fehér bőr kanapé is volt, meg egy tv. A konyha csupa báj volt. A fürdő egyszerűen mennyei. De akkor megláttam a hálószobát egyszerűen csodálatos volt. Kovácsolt fa ágy, gyönyörű fehér falak. Az egész egy szerelmes kuckó volt. Csak ezt valahogy nem értettem. Miután mindent láttam Ian megfogta a kezemet és kivezettet a teraszra. Egy kis asztal meg volt terítve, gyertyákkal meg mindennel. Az ételek ki voltak szedve mellette egy kis asztalon.
Mikor meg vacsoráztunk Ian így szólt.
- Tudod Mandy… tisztába vagyok azzal, hogy ma este kivel voltál. De… nem haragszom, mert megbízok benned. Te soha sem lennél képes minden nap úgy a szemembe nézni, hogy mással hemperegsz. – mondta cinikus hanglejtésben. – aj, Mandy szívem túl vak vagy… De nekem ez így pont jó. – fájtak a szavai, mert nem értettem. Ide hozott, eddig kedves volt. De most? Újra régi Ian…
- Ian… mit akarsz tőlem? Nem tetted elégé tőnkre az életemet? Meddig akarsz velem játszani? Addig csinálod ezt, hogy a végén nem foglak már szeretni. Nekem is van szívem. – törtem ki, a könnyek marták szemeimet.
- Drága kicsi Mandy… Annyira butus vagy, nem tudnál elhagyni. – mondta.
- Ian… minek hoztál ide? – kérdeztem már-már egy-egy könnycsepp kíséretében.
- Volt egy tervem… De én inkább a hálószobába folytatnám… - kacagót fel. – ha érted mire gondolok.
- Ian… ne… most ne. Kérlek.
- Rendben, akkor kérlek, mond el mi is történt közted és Taylor ficsúr Lautner között? – húzta fel a szemöldökét.
- Tudd meg semmi! Én nem te vagyok! Tűrtem, hogy eddig állandóan megcsalsz… De nem, most már nem fogom. Ian… vége. Vége van! – kiabáltam vele, de a végére lehalkultam.
- Óh, Mandy Hamilton szakít? Ő szakít? Most viccelsz? – mondta ingerülten. – Most már tudom! – kiabált fel.
- Mit? – kérdeztem cinikusan.
- Azt… te szemét! Hát persze A kis Mandy Hamilton beleszerettet a kis ficsúrba…- ordibált velem.
Aztán… felpofozott. Akkora erővel, hogy a másik pillanatban már a földön feküdtem. Hirtelen elkezdtem zokogni. Nem tudtam mit csinálni csak ott feküdtem és vártam…
- Ian, hol vagyunk? Mond meg… - suttogtam.
- L.A külvárosának az erdőjénél. Chh…
***
Ian pár órával később lefeküdt aludni, én még mindig a kanapén feküdtem. Nem tudtam mit csinálni ezért, az én Maci barátomnak írtam egy smst…
Megkértem, hogy szóljon Taylornak. Leírtam, hogy hol vagyok. Hogy néz ki a ház, és Ian kocsija. Válaszul csak annyit kaptam, hogy sietünk. Arra következtettem, hogy ide jönnek értem. Remélem Ian még aludni fog.
Fel keltem a földről, és csináltam magamnak egy szendvicset, és öntöttem magamnak egy pohár tejet. Lassan megfalatoztam és kimentem a kertbe. Csodás hely volt, de Ian mindent tönkre tett…
- Hát te mit csinálsz? – szólalt meg a hátam mögül Ian.
- Azt, amit te soha se fogsz. – köptem oda neki, nem érdekelt. Tudtam, hogy képes lesz még egyszer megütni de nem érdekelt, most nem.
- Szóval így állunk. – kezdet el közelebb jönni hozzám. Két karomat megragadt és erősen kezdte szorítani. Másik kezével a hajamat tépte. Megpróbáltam hátrébb lépni de nem sikerült. Elengedte fürtjeimet és erősen pofon vágott, újra és újra. Sírtam, fájt mindenem. Ismét a földön voltam, amikor Ian, fel rángatott és teljes erejével ellökött. Fájdalmasan értem földet. A kezemet beütöttem egy kisebb kavicsba, és a kezem elkezdett vérezni. Ian kajánul elkezdett vigyorogni. Fel állított és megpróbált megpofozni, de valaki lefogta a kezét…
3. fejezet
3. fejezet
Már otthon ültem a konyhába, és a tv-ét kapcsolgattam. Egy csatornán megakadt a szemem. „Kellan Lutz egyszerre két hölgynek csapja a szelet?” és ekkor megláttam Andreát, magamat és Kellt. Hihetetlenül felment bennem a pumpa. Nem gondolkoztam, csak hívtam egy ismerős számot.
- Mit vagy te azzal a mitugrásszal a tv-ébe? – hangzott a kérdés.
- Várj, itt lakik alattam és csak haza hozott minket. – hadartam. – egyébként is Andyvel flörtöl. – szépítettem a dolgokat. – Különben is én téged szeretlek.
- Én is szeretlek kincsem, de akkor is ez durva. – morgott. – na és vettél magadnak valami ruhát?
- Nagyon fog tetszeni neked. – mosolyodtam el, habár tudtam, úgyse látja.
- Annak örülök szívem. – hízelgett be. – most leteszem, mert már öt óra van, és el kell mennem a tisztítóba.
- Oké, szeretlek.
- Csók. – köszönt el és a vonal megszakadt. Lefürödtem, a hajamat begöndörítettem. Szememet óvatosan kifestettem. Bele bújtam méreg drága ruhámba.
***
Mikor mindennel kész voltam, valaki csengettet a kapu telefonon. Bele bújtam a cipőmbe, felvettem a táskámat és mentem le. Mikor meglátott elismerően végig mért. Közelebb mentem hozzá és megcsókolt, forró tüzes csók volt, most nem az, a nincs semmi baj csók volt, hanem inkább kívánlak volt.
- Kár, hogy mennünk kell. – sóhajtott fel elhalóan. – Annyira kívánlak Mandy Hamilton.
- Én is. – válaszoltam. Ajkait még egyszer rá rakta az enyémre, és még percegik össze forrva csókoltuk egymást, mikor aztán lassan elválasztottam őket.
- Induljunk, mert elkésünk. – mosolyodtam el.
- Rendben. – nyitotta ki nekem a kocsiajtót, Iantől ez se volt megszokott. Az út lassan telt, egy lassú dalra. Ő a kezét a combomon pihentette, miközben én az ablakon néztem a várost. Imádtam itt élni. Csodálatos hely Los Angeles. Ian a megszokotthoz is lassan vezettet. Én meg fogtam a kezét és elkezdtem ujjaival játszadozni. Annyira más volt most ez a helyzet. Iannel soha se voltunk igazi „szerelmes pár”, de most annyira más volt és éreztem, hogy fontos vagyok számára, vagy csak talán attól retteg, hogy elhagyom. Féltem be vallani magamnak, hogy nem éppen a legjobb férfit választottam. Egy éve még annyira más voltam, szélelbélelt lány. Ian mellet lettem igazi nő. Emlékszem mikor találkoztunk, Andreával buliztunk, épp „házavató” bulim zajlót. Akkor költöztem be a lakásomba. Akkor este csúnyán bekarcoltam. Ketten megittunk Andyvel egy üveg Vodkát, plusz hozzá pár koktél is lecsúszott és 4 üvegsör. Elmosolyodtam az emlékeken. Annyira más volt minden, nem rettegtem azon, hogy megcsalnak, vagy, hogy féltékeny a barátom. Szeretem Iant, nem arról van szó, csak már ez nem olyan, mint volt. Emlékszem a régi tini szerelmekre. Oh Paul, mennyire szerettem. – mosolyodtam el az emléken. – mindig együtt mentünk a tini diszkóba. Jaj és amikor először csókolt meg, ügyetlenek voltunk mindketten. A házunk előtt voltunk, anya az ablakon leskelődött. Ő közelebb húzott magához, rá lépett a lábamra, de aztán megcsókolt. Az emlékek csak úgy utat törtek bennem. A régi Mandy, az, aki nem fél, senkinek se a tulajdona és főleg nem összezavarodott. Nem voltam ilyen, Ian tette ezt velem, hiába mellette lettem igazi nő, de akkor is tönkre tett. Összetörtem legbelül. Már arra eszméltem fel, hogy látom a sok fényképezőgép vakujának játszmáját.
Iannel kiszálltunk és készült pár kép az újságoknak.
- Imádnak téged a fotósok. – suttogta a fülembe, és még jobban magához húzott. Leültünk az asztalunkhoz, mindenki kapott ételt és italt, aztán a filmet elkezdték lejátszani. Sokszor voltak hangos nevetések, szívszorító részeknél hüppögések és eltorzult arcok. Én persze a végénél elsírtam magamat, meg még pár résznél, de összevetve a női közönségőrjöngőt. Főleg amikor a szereplők felmentek a színpadra. Először Kristen, Robert, Taylor és Kellan. Persze Kellan ahogy kiszúrt, oldalba bőgte a mellette álló Taylort és fejével rám mutatott, és ők rám vigyorogtak. Mikor a beszélgetés és kérdések vége lettek. Ian eltűnt, én meg elmentem a bárpulthoz ahol egy ismerős alakba futottam. Aki szélesen elvigyorodót, és a háta mögül egy lány nézet rám, féltékenyen. A lány nagyképűen itta a koktélját és közben le, se vette rólam a szemét.
- Hé, kislány. – vigyorgott Kell és közben átölelt. Hosszú ölelést kaptam, ami a lánynak nem nagyon tetszet.
- Szia Kellan. – mosolyogtam a fiúra a hatodikról. A lány tekintetével már rég meg ölt volna, az én mackó barátom végig mért és kacsintott. Láthatólag tetszet neki a látvány. Bár ezt tudtam, sohase tagadta, hogy bejövők neki, mint nő. Persze tudomásul vette, hogy nem lehet köztünk semmi, de szerintem, már egyszer-kétszer fantáziálgatott rólam.
- Bemutatnál a közeli ismerősödnek macikám. – szólalt meg nyálas hangon az a nőszemély.
- Persze cica.
- Szia Mandy vagyok, egy házban lakunk Kellel. – mosolyogtam rá barátságosan, persze ő nagyképűen lenézet.
- Annalyne. – mondta ki vékony elviselhetetlen hangján.
- Jézusom ez a kedvenc számom. – visítottam fel, amikor meg hallottam Lady Gaga Alejandro című slágerét.
- Szereted? – nézett rám csodálkozva a mackó. – Én is oda vagyok érte. – mosolyodott el azzal a mosollyal, amivel leveszi a lányokat a lábukról, ez nálam is bejött volna, ha nem lenne Ian.
- Komolyan.
- Táncolsz velem hercegnő? – nézet rám ellenállhatatlanul.
- Természetes maci. – mosolyodtam el tündérien, aminek senki se tud ellenállni. Elkezdett a parkett felé húzni, óvatosan magához húzott és megfogta a derekamat, és stílusosan kezdtük el ropni. A zene átjárta testünket, így vettük fel a ritmust. Több szempárt magamon éreztem de nem érdekelt most. Kizártam a külvilágot és csak táncoltunk. A tömeg elvált és már csak mi táncoltunk a parketten. Mindenki csodálkozva nézte csodás táncunkat. Persze Kellan messzebb ment volna, ha én nem lököm el magamtól.
- Kellan, nem. – kérleltem halkan, mire ő felnyögött, én meg gyors léptekkel elment az asztalunkhoz, ahol egy mosolygós lány ült egyedül, aki éppen Taylort vizslatta.
- Szia. – köszöntem neki kedvesen.
- Szia, Miranda vagyok. – nyújtott kezet.
- Mandy. – biccentettem. Mirandával, beszélgetni kezdtünk elmesélte, hogy ő is színészkedik és 17 éves. Észre vettem, hogy a beszélgetés folyamán nagyon sokszor kereste szemével Tayt, legtöbbször meg is találta. Úgy láttam, tetszhet neki, csak talán fél?!
- Tetszik Tay? – kérdeztem óvatosan.
- Ő, hát ismered? – kérdezte szégyenlősen.
- Hát, igazából egyszer beszéltem vele, akkor is egymásnak ütköztünk. – pirultam el.
- Hát tudod, nem rossz pasi. – vigyorodott el, ez a ki jelentés olyan Andys volt. Így már ketten néztük Taylort, én nézelődtem is. Meg néztem a lányok ruháit is. Miranda egy aranyos, lenge sárga ruhába volt. Aminek csak egy pici vékony pántja volt, az a tipikus nyári ruha. Hozzá illő sárga szandált viselt. Egyenes haja, leomlott a vállán. Én hozzá képest, ki voltam öltözve. Beszélgetünk még egy ideig, mikor valaki leült mellém, először azt hittem Ian, de tévedtem. Amikor megláttam Miranda képét, kicsit elcsodálkoztam, hogy az aranyos lány, hirtelen milyen féltékeny és ördögi arcot vágott.
- Szia Mandy. – köszönt halkan a fiú.
- Oh, szia Tay. – mosolyogtam rá, elkápráztatóan.
- Helló. – köszönt udvariasan a másik oldalamon ülő lánynak.
- Szi… Szi… szia - habogta a lány. Miranda ez a pár perc alatt se vette le róla a szemét, de Taylor mit sem törődve vele, továbbra is csak rám próbált koncentrálni. Taylor fel állt. Megfogta a kezemet és elkezdted, a kert felé húzni. Ennek a csodás helynek volt hátul, egy ennél is csodálatosabb kertje. Mindenhol fák, virágok, bokrok. Egy-két madáretető. Padok, és a közepén egy szökőkút. Leültünk a szökőkút szélére és beszélgetünk. Taylor igazán aranyos srác. Tetszet, hogy maga biztos, és tudja, mit akar az élettől. Egykor én is ilyen voltam, de most kétségbe esett vagyok.
- Gyönyörű vagy. – suttogta és ezzel egyre közelebb hajolt hozzám.
Már otthon ültem a konyhába, és a tv-ét kapcsolgattam. Egy csatornán megakadt a szemem. „Kellan Lutz egyszerre két hölgynek csapja a szelet?” és ekkor megláttam Andreát, magamat és Kellt. Hihetetlenül felment bennem a pumpa. Nem gondolkoztam, csak hívtam egy ismerős számot.
- Mit vagy te azzal a mitugrásszal a tv-ébe? – hangzott a kérdés.
- Várj, itt lakik alattam és csak haza hozott minket. – hadartam. – egyébként is Andyvel flörtöl. – szépítettem a dolgokat. – Különben is én téged szeretlek.
- Én is szeretlek kincsem, de akkor is ez durva. – morgott. – na és vettél magadnak valami ruhát?
- Nagyon fog tetszeni neked. – mosolyodtam el, habár tudtam, úgyse látja.
- Annak örülök szívem. – hízelgett be. – most leteszem, mert már öt óra van, és el kell mennem a tisztítóba.
- Oké, szeretlek.
- Csók. – köszönt el és a vonal megszakadt. Lefürödtem, a hajamat begöndörítettem. Szememet óvatosan kifestettem. Bele bújtam méreg drága ruhámba.
***
Mikor mindennel kész voltam, valaki csengettet a kapu telefonon. Bele bújtam a cipőmbe, felvettem a táskámat és mentem le. Mikor meglátott elismerően végig mért. Közelebb mentem hozzá és megcsókolt, forró tüzes csók volt, most nem az, a nincs semmi baj csók volt, hanem inkább kívánlak volt.
- Kár, hogy mennünk kell. – sóhajtott fel elhalóan. – Annyira kívánlak Mandy Hamilton.
- Én is. – válaszoltam. Ajkait még egyszer rá rakta az enyémre, és még percegik össze forrva csókoltuk egymást, mikor aztán lassan elválasztottam őket.
- Induljunk, mert elkésünk. – mosolyodtam el.
- Rendben. – nyitotta ki nekem a kocsiajtót, Iantől ez se volt megszokott. Az út lassan telt, egy lassú dalra. Ő a kezét a combomon pihentette, miközben én az ablakon néztem a várost. Imádtam itt élni. Csodálatos hely Los Angeles. Ian a megszokotthoz is lassan vezettet. Én meg fogtam a kezét és elkezdtem ujjaival játszadozni. Annyira más volt most ez a helyzet. Iannel soha se voltunk igazi „szerelmes pár”, de most annyira más volt és éreztem, hogy fontos vagyok számára, vagy csak talán attól retteg, hogy elhagyom. Féltem be vallani magamnak, hogy nem éppen a legjobb férfit választottam. Egy éve még annyira más voltam, szélelbélelt lány. Ian mellet lettem igazi nő. Emlékszem mikor találkoztunk, Andreával buliztunk, épp „házavató” bulim zajlót. Akkor költöztem be a lakásomba. Akkor este csúnyán bekarcoltam. Ketten megittunk Andyvel egy üveg Vodkát, plusz hozzá pár koktél is lecsúszott és 4 üvegsör. Elmosolyodtam az emlékeken. Annyira más volt minden, nem rettegtem azon, hogy megcsalnak, vagy, hogy féltékeny a barátom. Szeretem Iant, nem arról van szó, csak már ez nem olyan, mint volt. Emlékszem a régi tini szerelmekre. Oh Paul, mennyire szerettem. – mosolyodtam el az emléken. – mindig együtt mentünk a tini diszkóba. Jaj és amikor először csókolt meg, ügyetlenek voltunk mindketten. A házunk előtt voltunk, anya az ablakon leskelődött. Ő közelebb húzott magához, rá lépett a lábamra, de aztán megcsókolt. Az emlékek csak úgy utat törtek bennem. A régi Mandy, az, aki nem fél, senkinek se a tulajdona és főleg nem összezavarodott. Nem voltam ilyen, Ian tette ezt velem, hiába mellette lettem igazi nő, de akkor is tönkre tett. Összetörtem legbelül. Már arra eszméltem fel, hogy látom a sok fényképezőgép vakujának játszmáját.
Iannel kiszálltunk és készült pár kép az újságoknak.
- Imádnak téged a fotósok. – suttogta a fülembe, és még jobban magához húzott. Leültünk az asztalunkhoz, mindenki kapott ételt és italt, aztán a filmet elkezdték lejátszani. Sokszor voltak hangos nevetések, szívszorító részeknél hüppögések és eltorzult arcok. Én persze a végénél elsírtam magamat, meg még pár résznél, de összevetve a női közönségőrjöngőt. Főleg amikor a szereplők felmentek a színpadra. Először Kristen, Robert, Taylor és Kellan. Persze Kellan ahogy kiszúrt, oldalba bőgte a mellette álló Taylort és fejével rám mutatott, és ők rám vigyorogtak. Mikor a beszélgetés és kérdések vége lettek. Ian eltűnt, én meg elmentem a bárpulthoz ahol egy ismerős alakba futottam. Aki szélesen elvigyorodót, és a háta mögül egy lány nézet rám, féltékenyen. A lány nagyképűen itta a koktélját és közben le, se vette rólam a szemét.
- Hé, kislány. – vigyorgott Kell és közben átölelt. Hosszú ölelést kaptam, ami a lánynak nem nagyon tetszet.
- Szia Kellan. – mosolyogtam a fiúra a hatodikról. A lány tekintetével már rég meg ölt volna, az én mackó barátom végig mért és kacsintott. Láthatólag tetszet neki a látvány. Bár ezt tudtam, sohase tagadta, hogy bejövők neki, mint nő. Persze tudomásul vette, hogy nem lehet köztünk semmi, de szerintem, már egyszer-kétszer fantáziálgatott rólam.
- Bemutatnál a közeli ismerősödnek macikám. – szólalt meg nyálas hangon az a nőszemély.
- Persze cica.
- Szia Mandy vagyok, egy házban lakunk Kellel. – mosolyogtam rá barátságosan, persze ő nagyképűen lenézet.
- Annalyne. – mondta ki vékony elviselhetetlen hangján.
- Jézusom ez a kedvenc számom. – visítottam fel, amikor meg hallottam Lady Gaga Alejandro című slágerét.
- Szereted? – nézett rám csodálkozva a mackó. – Én is oda vagyok érte. – mosolyodott el azzal a mosollyal, amivel leveszi a lányokat a lábukról, ez nálam is bejött volna, ha nem lenne Ian.
- Komolyan.
- Táncolsz velem hercegnő? – nézet rám ellenállhatatlanul.
- Természetes maci. – mosolyodtam el tündérien, aminek senki se tud ellenállni. Elkezdett a parkett felé húzni, óvatosan magához húzott és megfogta a derekamat, és stílusosan kezdtük el ropni. A zene átjárta testünket, így vettük fel a ritmust. Több szempárt magamon éreztem de nem érdekelt most. Kizártam a külvilágot és csak táncoltunk. A tömeg elvált és már csak mi táncoltunk a parketten. Mindenki csodálkozva nézte csodás táncunkat. Persze Kellan messzebb ment volna, ha én nem lököm el magamtól.
- Kellan, nem. – kérleltem halkan, mire ő felnyögött, én meg gyors léptekkel elment az asztalunkhoz, ahol egy mosolygós lány ült egyedül, aki éppen Taylort vizslatta.
- Szia. – köszöntem neki kedvesen.
- Szia, Miranda vagyok. – nyújtott kezet.
- Mandy. – biccentettem. Mirandával, beszélgetni kezdtünk elmesélte, hogy ő is színészkedik és 17 éves. Észre vettem, hogy a beszélgetés folyamán nagyon sokszor kereste szemével Tayt, legtöbbször meg is találta. Úgy láttam, tetszhet neki, csak talán fél?!
- Tetszik Tay? – kérdeztem óvatosan.
- Ő, hát ismered? – kérdezte szégyenlősen.
- Hát, igazából egyszer beszéltem vele, akkor is egymásnak ütköztünk. – pirultam el.
- Hát tudod, nem rossz pasi. – vigyorodott el, ez a ki jelentés olyan Andys volt. Így már ketten néztük Taylort, én nézelődtem is. Meg néztem a lányok ruháit is. Miranda egy aranyos, lenge sárga ruhába volt. Aminek csak egy pici vékony pántja volt, az a tipikus nyári ruha. Hozzá illő sárga szandált viselt. Egyenes haja, leomlott a vállán. Én hozzá képest, ki voltam öltözve. Beszélgetünk még egy ideig, mikor valaki leült mellém, először azt hittem Ian, de tévedtem. Amikor megláttam Miranda képét, kicsit elcsodálkoztam, hogy az aranyos lány, hirtelen milyen féltékeny és ördögi arcot vágott.
- Szia Mandy. – köszönt halkan a fiú.
- Oh, szia Tay. – mosolyogtam rá, elkápráztatóan.
- Helló. – köszönt udvariasan a másik oldalamon ülő lánynak.
- Szi… Szi… szia - habogta a lány. Miranda ez a pár perc alatt se vette le róla a szemét, de Taylor mit sem törődve vele, továbbra is csak rám próbált koncentrálni. Taylor fel állt. Megfogta a kezemet és elkezdted, a kert felé húzni. Ennek a csodás helynek volt hátul, egy ennél is csodálatosabb kertje. Mindenhol fák, virágok, bokrok. Egy-két madáretető. Padok, és a közepén egy szökőkút. Leültünk a szökőkút szélére és beszélgetünk. Taylor igazán aranyos srác. Tetszet, hogy maga biztos, és tudja, mit akar az élettől. Egykor én is ilyen voltam, de most kétségbe esett vagyok.
- Gyönyörű vagy. – suttogta és ezzel egyre közelebb hajolt hozzám.
2010. augusztus 22., vasárnap
Sziasztok!
Sziasztok!
Zakuro és én szeretnénk egy blogod, ahol több ember ír. Még a téma nincs meg. De azt szeretnénk, hogy többen írnánk, szóval aki szeretne ebben részt venni az vegyen fel msnre. floraint@windowslive.com
Remélem össze jön:)
Sziasztok. :D
Zakuro és én szeretnénk egy blogod, ahol több ember ír. Még a téma nincs meg. De azt szeretnénk, hogy többen írnánk, szóval aki szeretne ebben részt venni az vegyen fel msnre. floraint@windowslive.com
Remélem össze jön:)
Sziasztok. :D
2010. augusztus 5., csütörtök
Nyaralni megyek. :D
Sziasztok!
Négy napig nem leszek, mert megyek szegedre apukámhoz.
Szóval vasárnap este érkezem meg, szóval a friss kedd környéke fele érkezik.
Megszeretném köszöni, Kincsőnek és Evynek, hogy mindenbe támogattak. Kiönthettem nekik a szívemet. Kincső nélkül nem jöhetett volna létre ez a blog. És köszönöm neki a 13 évi barátságunkat.♥
Evymnek köszönöm, hogy elmondja véleményét, és nélküled most nem lennék szerelmes:)♥
Köszönöm nektek, hogy vagytok. ♥
Persze, mindenkinek köszönöm akik olvasnak. ♥
:D
Négy napig nem leszek, mert megyek szegedre apukámhoz.
Szóval vasárnap este érkezem meg, szóval a friss kedd környéke fele érkezik.
Megszeretném köszöni, Kincsőnek és Evynek, hogy mindenbe támogattak. Kiönthettem nekik a szívemet. Kincső nélkül nem jöhetett volna létre ez a blog. És köszönöm neki a 13 évi barátságunkat.♥
Evymnek köszönöm, hogy elmondja véleményét, és nélküled most nem lennék szerelmes:)♥
Köszönöm nektek, hogy vagytok. ♥
Persze, mindenkinek köszönöm akik olvasnak. ♥
:D
2010. augusztus 2., hétfő
2. fejezet
2. fejezet
Tudtam jól, annyira éreztem. Tegnap este annyira furcsán viselkedett. Már megint megcsalt. De nincs elég erőm ahhoz, hogy elhagyjam. Talán túlságosan félek a magánytól? Vagy csak éppen szeretem őt? Igen szeretem őt, de ez már rég nem olyan, mint volt. Szeretem Iant, csak éppen azt nem tudom, miért ragaszkodik hozzám, ha megcsal? Ezernyi és ezernyi kételyek járnak most a fejembe. Rettegek az igazságtól, nem merem bevallani még saját magamnak se. Őszinte válaszokat, akartam Iantől kapni.
- Hé, Mandy jól vagy? – rázogatott meg bátyám. – Ugye nem bocsátasz meg annak a szemétnek. Mandy, nem engedhetem ezt.
- Justin ez az én életem, nem szólhatsz bele, sajnálom. – kiabáltam Jussal.
- Te teljesen megörültél, hogy lehet azt az alakot szeretni? Hogy? Világosíts fel létszíves!
- Nem örültem meg, de fogad el Ian az életem része és az is fog maradni még egy ideig, és te nem szólhatsz bele az életembe. Fogad el szeretem Iant… - veszekedtem vele.
- Jól van, látom én itt útba, vagyok. – azzal a lendülettel kiment és becsapta maga után az ajtót. Nem mentem utána nem érdekelt. Most a saját szenvedésem, fontosabb. Órákig, ülhettem a kanapén és csak sírtam.
Mikor valaki belépett az ajtón és oda futott hozzám.
- Mandy Hamilton, te meg mi a fenét művelsz itt? – nézet rám Andrea szigorúan.
- Ian… Ian megcsalt. – nyögtem ki a szavakat elhalóan.
- Micsoda? Az a szemétláda? – nézet rám kétségbeeset arccal.
- Igen – sírtam tovább.
- Nem lehet, ez nem igaz. – motyogta maga elé.
- Adott pénzt, mert szombaton elvisz valami film premierre. – csillantak fel szemeim. – menjünk el vásárolni.
- Oké, egy kis vásárlás mindig jót tesz. – vigyorodott el Andy.
- Várj, egy kicsit rendbe teszem magam és mehetünk is. – mosolyodtam el.
Bementem a fürdőbe, felvettem egy barna mini szoknyát és egy fehér spagetti pántos felsőt. Bele bújtam kedven fehér teli talpú papucsomba. A hullámos fürjeimet kifésültem és fel kötöttem. Kedvenc fehér kis táskámba mindent bele szórtam. Aztán már futottam oda Andyhez. Bezártuk az ajtót és már szálltunk be a liftbe. Mikor a 7 emeletről leértünk a főlcintre egy izmos fekete hajú srácba ütköztem bele.
- Aj basszus, annyira sajnálom – kértem elnézést tőle.
- Semmi baj – mosolygott rám, de izé én ismerem ezt a csávót. Van az a vámpíros film. Valami alkony vagy alkonyodás, jaj nem alkonyat. A harmadik részének a premierjére megyek Iannel.
- De komolyan sajnálom, nem figyeltem.
- Semmi baj, ilyen széplány bármikor nekem jöhet. – vigyorodott el. – egyébként te itt élsz?
- Ő hát, ja. – nyögtem ki.
- Értem, hát akkor remélem össze futunk még. – nézett rám nagy barna szemeivel.
- Miért is? – néztem rá, gyanúsan. – ja csak, azért mert itt lakik az egyik munkatársam, nem tudom, hogy ismered. Kellan Lutz.
- Az a szőke izmos gyerek a hatodikról? – húztam fel a szemöldökömet.
- Igen ő az. Ismered talán? – nézet rám kérdőn.
- Ő, hát egyszer már bepróbálkozót de a barátom leszerelte. – mosolyodtam el.
- Oh a barátod, értem. Na de hölgyeim, ha nem haragudnak meg nekem most mennem, kell.
- Szia – szólaltunk meg kórusba.
- Sziasztok – vigyorgott egy utolsót ránk és engem még egyszer végig mért. Ezen én akaratlanul is elpirultam és neki ez igazán tetszet. Mikor eltűnt a liftben Andrea rángatott ki az ajtón. Ilyet még nem éreztem, mikor őt megláttam. Nem úgy gondoltam rá, mint egy fiúra, akivel össze akarok jönni, hanem inkább egy jó barátra. Andynek nagyon tetszet az előbbi, események, mert egész úton csak vigyorgott. Az út felélnél mikor már a buszra szálltunk fel megszólalt.
- Te, hallod annak a csávónak nagyon bejöttél, mi a francnak mondtad el, hogy van barátot. Te annyira hülye vagy, most nézd meg ott volt egy jó pasi, aki még be is próbálkozott volna, ha nem okoskodsz bele. Iannel mi a francot foglalkozol. Nem érdemes rá, időt pazarolni. – vigyorodott el.
- Jaj már Andrea, ne legyél már ilyen pasi faló – nevettem el magamat.
- Én? Kikérem magamnak, nem vagyok pasi faló. Csal éppen nem mindegy kivel, kezdek ki. – húzta ki magát. – különben is édeském mióta vagytok együtt Iannel, és az óta hányszor csalt meg?
- Nagyon jól tudod. – forgattam meg a szemem.
- Na pont ez az. Figyelj létszíves, próbálkozz meg azzal, hogy helyre teszed az életedet. Rendicsek?
- Rendben, megpróbálom. – drámaian felsóhajtottam.
- Egyébként milyen rucid szeretnél venni. – jelent meg arcán az a rafinált mosoly.
- Valami csinit, de mégis nőciset.
- Na akkor a tökéletes emberrel vagy. – nevetett fel úgy, hogy az egész busz ránk nézett.
- Andy gyere már, itt kell leszállni. Itt a kedvenc sétáló utcánk. – kacsintottam egyet.
- Jaj hát akkor futás. – kacsintott vissza. Siettünk be az első üzletbe, amit megláttunk. Én, ahogy beléptünk megláttam egy csodaszép rózsaszín ruhát, amin volt egy öv. Csak ott néztem, levegőt is elfelejtettem venni.
- Mandy megtaláltuk a tökéletes ruhát. – gyönyörködött ő is a ruhába.
- Igen szerintem is, na akkor vegyük meg. – pislogtam rá.
- Oké, oké. – megvettük a ruhát és egy hozzá illő cipőt is. Még a többi üzletet is körbe jártuk. Még egy halom fölösleges holmit vettünk. Két óra múlva teli pakolva, kipurcanva be ültünk egy étterembe. Egy fiatal vörös hajú lány jött oda hozzánk fel venni a rendelésünket.
- Sziasztok lányok, mit hozhatok italnak? – adta oda az étlapot.
- Én egy narancslevet kérek. – adta le a rendelését bohém barátnőm.
- Szerintem én meg egy ásványvizet. – kértem én is.
- Már is hozom. – mosolyodott el a lány. Mikor már ki hozta az italokat mi már ki is, választottuk mit eszünk.
- Egy gombás paradicsomos tésztát kérek. – mondta a lánynak Andrea.
- Én meg egy, - gondolkoztam el. – Kapros lazacot párolt jázmin rizzsel.
- Rendben. – ment el az asztalunktól. Míg vártuk a rendelésünket elbeszélgetünk minden lényegtelen dolgokról. Amikor megérkezett az étel, zavarás nélkül folytattuk csacsogásunkat, csak közbe faltuk fel az ételt. Elmeséltem neki reggeli látogatómat. Amikor már kifizettük az elemózsiát. Mentünk a buszmegállóba. Vártuk a 123-as buszt, ami nem akart jönni. Amikor egy kocsi megállt és egy magas, szőke, izmos fiú szólt ki.
- Sziasztok, ne vigyelek el titeket. – szólt ki a fiú a hatodikról. – persze, csak ha barátodat nem zavarja. – kacsintott rám.
- Oh, neki nem kell elmondani. – szólt oda Andrea. – Nyugodtan elvihetsz minket.
- Na akkor gyertek. – vigyorodott el. Beszálltunk az autójába.
- Szia Kellan – köszöntem neki.
- Szia Mandy, és téged hogy hívnák, kérdezte meg barátnőmet.
- Andrea vagyok. – mosolyodott el. Mikor oda értünk a házhoz. Aranyosan segítet fel vinni a szatyrokat a hetedikre. Amikor fel értünk el búcsúztunk tőle és mentük be a konyhába. Ittunk két pohár almalevet és beszélgettünk. Hét óra fele Andreát kikísértem. Mikor beértem a lakásba Ian hívott. Megbeszéltük, hogy holnap este hétre jön értem, a premier előtt. Megkérdeztem tőle, amit bátyám mondott. Sikerült is ezen összevesznünk.
***
Reggel mikor felkeltem, bementem a konyhába megittam az éltető kávémat és ki sétáltam a teraszra. Csak ültem és néztem a felkelő napot. Elgondolkoztam azon, amit Andrea mondott. Igaza van, lehet hagynom kéne Iant, és mást keresnem? De én ehhez gyenge vagyok. Nem tudnám ott hagyni őt. Tudom, hogy ez a kapcsolat már régen nem olyan amilyenek kéne lennie, de én akkor is félek. Lehet, hogy nem logikus a gondolkodásom, de ebből már nem lehet rendesen kimászni. Sokan azt hihetik, hogy makacs vagyok, de ez nem igaz. De az a fiú, akivel tegnap összeütköztem. Annyira másnak tűnt Iannél, ő olyan lehet, aki tényleg foglalkozik a barátnőével. Andy megmondta, hogy bejövők neki, de nem ezt nem lehet én, nem tudok Ian lenni. Akár, hogy is fáj az, amit csinál velem én, ezt nem tudom megtenni. Lehet, hogy neki ilyen egyszerű de nekem nem, én ehhez túlságosan is hűséges vagyok. Mindig is így nevelt anya, hogy akivel együtt vagy azt tisztelned kell, és semmi áron sem csalhatom meg.
De Iannek ez könnyű már számtalanszor eljátszotta ezt velem, egy éve játsszuk ezt a játékot. Annyira unalmas már, megcsal de, elvisz valami eseményre, ahol mutogat, hogy nézzétek nekem modell a barátnőm. Csak én ezt már nem fogom sokáig bírni. Ian már rég, de már az elején se volt hű társ. Én ettől szenvedek. A gondolat is fáj, hogy mennyiszer csalhatott meg, én biztosan nem tudom, de valahogy nem is érdekel igazán. Lassan besétáltam a fürdőszobába, engedtem vizet a kádba, addig feltűztem a hajamat. Óvatosan levettem a ruháimat és beültem a kádba, és élveztem a víz forró érintését. A víz lágy kényeztetését még élveztem volna órákig, csak eszembe jutott, hogy megígértem Kellnek, hogy csinálok neki valami reggelit. Kimásztam a kádból, és fel vettem egy fehér nadrágot, kék pólóval. Összeszedtem pár kaját és siettem a lifthez. Becsengettem az ajtón, mikor a nagy srác örömmel nyitott nekem ajtót.
- Mandy, szia. – ölelt magához.
- Szia. – mosolyodtam el.
- Mit fogunk enni? – csillantak fel szemei.
- Mit szólnál omletthez? – kérdeztem meg.
- Nagyszerű lenne, anyukám is mindig azt csinál, ha megyek hozzájuk. – vigyorgott a nagy mackó.
- Akkor ezt meg is beszéltük. – Bementünk konyhába, és elkezdtünk főzni. Kellan is segítet nekem. Fél órával később már a teraszon ültünk és reggeliztünk. Kellan sokat mesélt magáról, ezért közelebbről is megismerhettem.
Kiderült, hogy ő a mama kicsi fia típusú kapcsolatba van anyukájával. Mesélt arról is, hogyan is kezdődött a színészi pályafutása. Én meséltem neki, Ianről. Szerinte is ott kéne hagynom, azt is mondtam, hogy 15 éves korom óta vagyok modell.
Tudtam jól, annyira éreztem. Tegnap este annyira furcsán viselkedett. Már megint megcsalt. De nincs elég erőm ahhoz, hogy elhagyjam. Talán túlságosan félek a magánytól? Vagy csak éppen szeretem őt? Igen szeretem őt, de ez már rég nem olyan, mint volt. Szeretem Iant, csak éppen azt nem tudom, miért ragaszkodik hozzám, ha megcsal? Ezernyi és ezernyi kételyek járnak most a fejembe. Rettegek az igazságtól, nem merem bevallani még saját magamnak se. Őszinte válaszokat, akartam Iantől kapni.
- Hé, Mandy jól vagy? – rázogatott meg bátyám. – Ugye nem bocsátasz meg annak a szemétnek. Mandy, nem engedhetem ezt.
- Justin ez az én életem, nem szólhatsz bele, sajnálom. – kiabáltam Jussal.
- Te teljesen megörültél, hogy lehet azt az alakot szeretni? Hogy? Világosíts fel létszíves!
- Nem örültem meg, de fogad el Ian az életem része és az is fog maradni még egy ideig, és te nem szólhatsz bele az életembe. Fogad el szeretem Iant… - veszekedtem vele.
- Jól van, látom én itt útba, vagyok. – azzal a lendülettel kiment és becsapta maga után az ajtót. Nem mentem utána nem érdekelt. Most a saját szenvedésem, fontosabb. Órákig, ülhettem a kanapén és csak sírtam.
Mikor valaki belépett az ajtón és oda futott hozzám.
- Mandy Hamilton, te meg mi a fenét művelsz itt? – nézet rám Andrea szigorúan.
- Ian… Ian megcsalt. – nyögtem ki a szavakat elhalóan.
- Micsoda? Az a szemétláda? – nézet rám kétségbeeset arccal.
- Igen – sírtam tovább.
- Nem lehet, ez nem igaz. – motyogta maga elé.
- Adott pénzt, mert szombaton elvisz valami film premierre. – csillantak fel szemeim. – menjünk el vásárolni.
- Oké, egy kis vásárlás mindig jót tesz. – vigyorodott el Andy.
- Várj, egy kicsit rendbe teszem magam és mehetünk is. – mosolyodtam el.
Bementem a fürdőbe, felvettem egy barna mini szoknyát és egy fehér spagetti pántos felsőt. Bele bújtam kedven fehér teli talpú papucsomba. A hullámos fürjeimet kifésültem és fel kötöttem. Kedvenc fehér kis táskámba mindent bele szórtam. Aztán már futottam oda Andyhez. Bezártuk az ajtót és már szálltunk be a liftbe. Mikor a 7 emeletről leértünk a főlcintre egy izmos fekete hajú srácba ütköztem bele.
- Aj basszus, annyira sajnálom – kértem elnézést tőle.
- Semmi baj – mosolygott rám, de izé én ismerem ezt a csávót. Van az a vámpíros film. Valami alkony vagy alkonyodás, jaj nem alkonyat. A harmadik részének a premierjére megyek Iannel.
- De komolyan sajnálom, nem figyeltem.
- Semmi baj, ilyen széplány bármikor nekem jöhet. – vigyorodott el. – egyébként te itt élsz?
- Ő hát, ja. – nyögtem ki.
- Értem, hát akkor remélem össze futunk még. – nézett rám nagy barna szemeivel.
- Miért is? – néztem rá, gyanúsan. – ja csak, azért mert itt lakik az egyik munkatársam, nem tudom, hogy ismered. Kellan Lutz.
- Az a szőke izmos gyerek a hatodikról? – húztam fel a szemöldökömet.
- Igen ő az. Ismered talán? – nézet rám kérdőn.
- Ő, hát egyszer már bepróbálkozót de a barátom leszerelte. – mosolyodtam el.
- Oh a barátod, értem. Na de hölgyeim, ha nem haragudnak meg nekem most mennem, kell.
- Szia – szólaltunk meg kórusba.
- Sziasztok – vigyorgott egy utolsót ránk és engem még egyszer végig mért. Ezen én akaratlanul is elpirultam és neki ez igazán tetszet. Mikor eltűnt a liftben Andrea rángatott ki az ajtón. Ilyet még nem éreztem, mikor őt megláttam. Nem úgy gondoltam rá, mint egy fiúra, akivel össze akarok jönni, hanem inkább egy jó barátra. Andynek nagyon tetszet az előbbi, események, mert egész úton csak vigyorgott. Az út felélnél mikor már a buszra szálltunk fel megszólalt.
- Te, hallod annak a csávónak nagyon bejöttél, mi a francnak mondtad el, hogy van barátot. Te annyira hülye vagy, most nézd meg ott volt egy jó pasi, aki még be is próbálkozott volna, ha nem okoskodsz bele. Iannel mi a francot foglalkozol. Nem érdemes rá, időt pazarolni. – vigyorodott el.
- Jaj már Andrea, ne legyél már ilyen pasi faló – nevettem el magamat.
- Én? Kikérem magamnak, nem vagyok pasi faló. Csal éppen nem mindegy kivel, kezdek ki. – húzta ki magát. – különben is édeském mióta vagytok együtt Iannel, és az óta hányszor csalt meg?
- Nagyon jól tudod. – forgattam meg a szemem.
- Na pont ez az. Figyelj létszíves, próbálkozz meg azzal, hogy helyre teszed az életedet. Rendicsek?
- Rendben, megpróbálom. – drámaian felsóhajtottam.
- Egyébként milyen rucid szeretnél venni. – jelent meg arcán az a rafinált mosoly.
- Valami csinit, de mégis nőciset.
- Na akkor a tökéletes emberrel vagy. – nevetett fel úgy, hogy az egész busz ránk nézett.
- Andy gyere már, itt kell leszállni. Itt a kedvenc sétáló utcánk. – kacsintottam egyet.
- Jaj hát akkor futás. – kacsintott vissza. Siettünk be az első üzletbe, amit megláttunk. Én, ahogy beléptünk megláttam egy csodaszép rózsaszín ruhát, amin volt egy öv. Csak ott néztem, levegőt is elfelejtettem venni.
- Mandy megtaláltuk a tökéletes ruhát. – gyönyörködött ő is a ruhába.
- Igen szerintem is, na akkor vegyük meg. – pislogtam rá.
- Oké, oké. – megvettük a ruhát és egy hozzá illő cipőt is. Még a többi üzletet is körbe jártuk. Még egy halom fölösleges holmit vettünk. Két óra múlva teli pakolva, kipurcanva be ültünk egy étterembe. Egy fiatal vörös hajú lány jött oda hozzánk fel venni a rendelésünket.
- Sziasztok lányok, mit hozhatok italnak? – adta oda az étlapot.
- Én egy narancslevet kérek. – adta le a rendelését bohém barátnőm.
- Szerintem én meg egy ásványvizet. – kértem én is.
- Már is hozom. – mosolyodott el a lány. Mikor már ki hozta az italokat mi már ki is, választottuk mit eszünk.
- Egy gombás paradicsomos tésztát kérek. – mondta a lánynak Andrea.
- Én meg egy, - gondolkoztam el. – Kapros lazacot párolt jázmin rizzsel.
- Rendben. – ment el az asztalunktól. Míg vártuk a rendelésünket elbeszélgetünk minden lényegtelen dolgokról. Amikor megérkezett az étel, zavarás nélkül folytattuk csacsogásunkat, csak közbe faltuk fel az ételt. Elmeséltem neki reggeli látogatómat. Amikor már kifizettük az elemózsiát. Mentünk a buszmegállóba. Vártuk a 123-as buszt, ami nem akart jönni. Amikor egy kocsi megállt és egy magas, szőke, izmos fiú szólt ki.
- Sziasztok, ne vigyelek el titeket. – szólt ki a fiú a hatodikról. – persze, csak ha barátodat nem zavarja. – kacsintott rám.
- Oh, neki nem kell elmondani. – szólt oda Andrea. – Nyugodtan elvihetsz minket.
- Na akkor gyertek. – vigyorodott el. Beszálltunk az autójába.
- Szia Kellan – köszöntem neki.
- Szia Mandy, és téged hogy hívnák, kérdezte meg barátnőmet.
- Andrea vagyok. – mosolyodott el. Mikor oda értünk a házhoz. Aranyosan segítet fel vinni a szatyrokat a hetedikre. Amikor fel értünk el búcsúztunk tőle és mentük be a konyhába. Ittunk két pohár almalevet és beszélgettünk. Hét óra fele Andreát kikísértem. Mikor beértem a lakásba Ian hívott. Megbeszéltük, hogy holnap este hétre jön értem, a premier előtt. Megkérdeztem tőle, amit bátyám mondott. Sikerült is ezen összevesznünk.
***
Reggel mikor felkeltem, bementem a konyhába megittam az éltető kávémat és ki sétáltam a teraszra. Csak ültem és néztem a felkelő napot. Elgondolkoztam azon, amit Andrea mondott. Igaza van, lehet hagynom kéne Iant, és mást keresnem? De én ehhez gyenge vagyok. Nem tudnám ott hagyni őt. Tudom, hogy ez a kapcsolat már régen nem olyan amilyenek kéne lennie, de én akkor is félek. Lehet, hogy nem logikus a gondolkodásom, de ebből már nem lehet rendesen kimászni. Sokan azt hihetik, hogy makacs vagyok, de ez nem igaz. De az a fiú, akivel tegnap összeütköztem. Annyira másnak tűnt Iannél, ő olyan lehet, aki tényleg foglalkozik a barátnőével. Andy megmondta, hogy bejövők neki, de nem ezt nem lehet én, nem tudok Ian lenni. Akár, hogy is fáj az, amit csinál velem én, ezt nem tudom megtenni. Lehet, hogy neki ilyen egyszerű de nekem nem, én ehhez túlságosan is hűséges vagyok. Mindig is így nevelt anya, hogy akivel együtt vagy azt tisztelned kell, és semmi áron sem csalhatom meg.
De Iannek ez könnyű már számtalanszor eljátszotta ezt velem, egy éve játsszuk ezt a játékot. Annyira unalmas már, megcsal de, elvisz valami eseményre, ahol mutogat, hogy nézzétek nekem modell a barátnőm. Csak én ezt már nem fogom sokáig bírni. Ian már rég, de már az elején se volt hű társ. Én ettől szenvedek. A gondolat is fáj, hogy mennyiszer csalhatott meg, én biztosan nem tudom, de valahogy nem is érdekel igazán. Lassan besétáltam a fürdőszobába, engedtem vizet a kádba, addig feltűztem a hajamat. Óvatosan levettem a ruháimat és beültem a kádba, és élveztem a víz forró érintését. A víz lágy kényeztetését még élveztem volna órákig, csak eszembe jutott, hogy megígértem Kellnek, hogy csinálok neki valami reggelit. Kimásztam a kádból, és fel vettem egy fehér nadrágot, kék pólóval. Összeszedtem pár kaját és siettem a lifthez. Becsengettem az ajtón, mikor a nagy srác örömmel nyitott nekem ajtót.
- Mandy, szia. – ölelt magához.
- Szia. – mosolyodtam el.
- Mit fogunk enni? – csillantak fel szemei.
- Mit szólnál omletthez? – kérdeztem meg.
- Nagyszerű lenne, anyukám is mindig azt csinál, ha megyek hozzájuk. – vigyorgott a nagy mackó.
- Akkor ezt meg is beszéltük. – Bementünk konyhába, és elkezdtünk főzni. Kellan is segítet nekem. Fél órával később már a teraszon ültünk és reggeliztünk. Kellan sokat mesélt magáról, ezért közelebbről is megismerhettem.
Kiderült, hogy ő a mama kicsi fia típusú kapcsolatba van anyukájával. Mesélt arról is, hogyan is kezdődött a színészi pályafutása. Én meséltem neki, Ianről. Szerinte is ott kéne hagynom, azt is mondtam, hogy 15 éves korom óta vagyok modell.
2010. július 30., péntek
1. fejezet
1. fejezet.
Maradj, velem
Egyedül utazom,
Maradj velem
Mert félek
Elölről hátra
és fentről lefelé
Forogj velem
Ameddig élek
Republic
Reggel nyolc óra van, fotózásra megyek. Félek, mert egy férfi modellel leszek, és Ian féltékeny típus. Csak nem tudom miért? Én még soha sem csaltam meg őt, persze róla ez már nem mondható el. Annyiszor megcsalt már engem…
De én mindig meg bocsájtok neki. Azt hiszem, mert szeretem. Édesanyám már kérdezte, hogy miért vagyok vele együtt. Anya szerint nem is szeret engem, csak jó engem a firkászoknak mutogatni. Minden nyilvános helyre elvisz magával. De soha nem megyünk sehova, otthon ülünk egymásnál. Rossz ez így, lenne kedvem néha elmenni anyáékhoz még azt se lehet mondani, hogy messze laknak csak a külvárosban. Vagy éppen csak sétálni egy parkba. Sok meg valósítható program. Nem is kérek tőle olyan sokat. Nem kell eltartania, nem kell méreg drága holmikkal elhalmoznia. Sőt még ajándékokat se kérek tőle, csak annyit, hogy szeressen.
- Szia Mandy. – mosolygott Scott a fotós. – Változott a terv nem Daviddel leszel párba, inkább arra gondoltunk, hogy ezzel a hatalmas kígyóval.
- Ümmh. – nyeltem egy nagyot, hát ez az ötlet nem a legjobb rettegek a kígyóktól. – Rendicsek Scott. – vigyorogtam rá.
- Na, akkor menj be az öltözőbe sok a munka siessetek létszíves. – dirigált az én kedvenc Fótosom. Bementem az öltözőbe. Beültem a nagy fekete székbe és vártam Carlie mit varázsol a hajamból. 40 percig ülhetem ott közben Dan is csinálta a sminkemet. Mindennel végeztek 40 perc alatt. Mikor szálltam ki a székből Lyn rángatott oda a ruhákhoz, egy térdig érő csípő vonalú fekete szoknyát adott és hozzá egy zöld selyem blúzt. Hullámos fürtjeim ki voltak vasalva és fel volt tűzve pont úgy, hogy csak elől egy-két száll lógott ki. Mikor magamra kapkodtam a ruhákat sietve kimentem Scotthoz aki már a kígyóval barátkozott.
- Oh, Mandy drágám csodásan nézel ki. – vigyorgott a szokásos bájgúnár mosolyával.
- Köszönöm Scott, kezdhetjük? – kérdeztem tőle halkan.
- Persze, tessék, itt van az állat. – tette a nyakamba az állatot.
- Na, kezdjük. – mondtam megremegő hangon. Elégé sok jó kép készülhetett, mert 2 óra alatt végeztünk, gyorsan át öltöztem ki szedtem a csatokat a hajamból és indultam is haza. A mai napom szokásosan telt, haza mentem Ian hívott, hogy Szombaton lesz egy film premier és menjünk el együtt. Persze én erre igent mondtam. Pakolásztam meg ilyenek. Hét óra lehetet mikor arra gondoltam jó lenne kimenni a parkba futni. El is indultam, úgy már egy jó húsz perce futkározhattam mikor valaki feldöntött.
- Hé, nem látsz a szemedtől – kezdtem ordibálni vele.
- Bocs, épp sietek valahova. – mikor megláttam őt teljesen el ált a lélegzetem.
- Ian? – csodálkoztam el. – Te meg mit keresel itt?
- Hát én is kérdezhetném ezt? – terelte a szót.
- Hát, ahogy látod, én futok, csak nem te is ingbe futsz? – húztam fel a szemöldökömet.
- Nem, de hogy is megyek haza, csak benéztem a parkba egy kicsit… - hazudott, már jól tudtam mikor mond igazad, mindig megvakarja az orrát, ha nem mond igazat.
- Milyen nővel voltál Ian? – néztem rá, annyira idegesített ez az állandó csajozása.
- Nincs hozzá közöd, Mandy hagy békén. – kiabált velem.
- Állj nincs hozzá közöm? A barátnőd vagyok elvileg nem de?
- De az vagy… csak ne legyél már ilyen féltékeny. – sóhajtott. – mondtam már, hogy nem áll jól neked ez a gatya.
- De én szeretem a kedvenc melegítőm, mindegy majd elrakom jó mélyre a szekrénybe.
- Rendben kicsim, szeretlek – ölelt át.
- Én is. – bújtam oda hozzá. – Ian, kérdezhetek valamit.
- Persze. – mosolyodott el.
- Ha már nem leszek, fiatal szeretni fogsz? – tudom, hogy ez lényegtelen, de érdekelt.
- Jaj, hát persze kincsem. – nézett rám nagy szemeivel.
- Tudod mit, itt van, egy kis pénz menj el vásárolni, szombatra vegyél magadnak egy jó rucit vagy akármit. Rendben.
- Hát jó… - suttogtam füleibe. Na, ezt utáltam benne, mindig eltereli a témát. Bánt a tudat, hogy tudom ma is egy nővel volt. Vagy fel szed egy bárba valakit. Én miért nem vagyok neki elég jó? Miért keresi más nők társaságát?
- Figyelj, kincsem megyek, mert már fáradt vagyok. Holnap hívlak. – csókolt meg.
- Szia, holnap látlak? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom még. – aztán eltűnt a sötétben. Igen ez Ianre vall. De már sajnos megszoktam. A szerelem ilyen lenne? Ennyire sötét és fájdalmas? Tele van titkokkal? Jó azt is belátom, nem egy tündérmese az élet, de akkor is ilyen lenne?
Inkább én is haza mentem. Beálltam a zuhany alá és élveztem a forró vízcseppeket. Sokáig bent állhattam, mert arra eszméltem fel, hogy már fázok és lilul a szám.
Kimásztam a zuhanyból, belebújtam a pizsamámba és bebújtam az ágyba.
***
Reggel arra keltem, valaki csenget. Lassan kimásztam az ágyamból. Bele bújtam a köntösömbe és oda totyogtam az ajtóhoz. Mikor ki nyitottam el ált a lélegzetem is.
- Hát te itt? – kérdeztem fáziskéséssel.
- Igen én itt, beengedetsz?
- Persze, jaj, annyira jó hogy itt vagy. – ugrottam a nyakába.
- Jól van, hugi én is örülök neked. – mosolygott bátyám.
- De Justin miért jöttél? Csak úgy? – húztam fel a szemöldökömet.
- Hát hugicám beszélnünk kéne. – lett hirtelen komoly az arca.
- Hát rendben gyere. – húztam be a nappaliba. Leültünk mindketten a kanapéra és csendben ültünk.
- Figyelj Mandy! Te és Ian még együtt vagytok? – kérdezte óvatosan nehogy egy olyan pontot érintsen.
- Igen, persze miért?
- Tudod, - habozott, most már tényleg féltem mit szeretne mondani. Sajnos sejtettem miről lenne szó, mert ismerem Iant.
- Aj, már Justin, ki vele. – morogtam.
- Mandy az a szemétláda megcsal nem érted? – kiabált bátyám kikelve magából. – tegnap láttam, hogy a szomszéd lánnyal csókolózik. Nem szeret téged. Hagyd el. – a szavai gyökeret vertek bennem.
Maradj, velem
Egyedül utazom,
Maradj velem
Mert félek
Elölről hátra
és fentről lefelé
Forogj velem
Ameddig élek
Republic
Reggel nyolc óra van, fotózásra megyek. Félek, mert egy férfi modellel leszek, és Ian féltékeny típus. Csak nem tudom miért? Én még soha sem csaltam meg őt, persze róla ez már nem mondható el. Annyiszor megcsalt már engem…
De én mindig meg bocsájtok neki. Azt hiszem, mert szeretem. Édesanyám már kérdezte, hogy miért vagyok vele együtt. Anya szerint nem is szeret engem, csak jó engem a firkászoknak mutogatni. Minden nyilvános helyre elvisz magával. De soha nem megyünk sehova, otthon ülünk egymásnál. Rossz ez így, lenne kedvem néha elmenni anyáékhoz még azt se lehet mondani, hogy messze laknak csak a külvárosban. Vagy éppen csak sétálni egy parkba. Sok meg valósítható program. Nem is kérek tőle olyan sokat. Nem kell eltartania, nem kell méreg drága holmikkal elhalmoznia. Sőt még ajándékokat se kérek tőle, csak annyit, hogy szeressen.
- Szia Mandy. – mosolygott Scott a fotós. – Változott a terv nem Daviddel leszel párba, inkább arra gondoltunk, hogy ezzel a hatalmas kígyóval.
- Ümmh. – nyeltem egy nagyot, hát ez az ötlet nem a legjobb rettegek a kígyóktól. – Rendicsek Scott. – vigyorogtam rá.
- Na, akkor menj be az öltözőbe sok a munka siessetek létszíves. – dirigált az én kedvenc Fótosom. Bementem az öltözőbe. Beültem a nagy fekete székbe és vártam Carlie mit varázsol a hajamból. 40 percig ülhetem ott közben Dan is csinálta a sminkemet. Mindennel végeztek 40 perc alatt. Mikor szálltam ki a székből Lyn rángatott oda a ruhákhoz, egy térdig érő csípő vonalú fekete szoknyát adott és hozzá egy zöld selyem blúzt. Hullámos fürtjeim ki voltak vasalva és fel volt tűzve pont úgy, hogy csak elől egy-két száll lógott ki. Mikor magamra kapkodtam a ruhákat sietve kimentem Scotthoz aki már a kígyóval barátkozott.
- Oh, Mandy drágám csodásan nézel ki. – vigyorgott a szokásos bájgúnár mosolyával.
- Köszönöm Scott, kezdhetjük? – kérdeztem tőle halkan.
- Persze, tessék, itt van az állat. – tette a nyakamba az állatot.
- Na, kezdjük. – mondtam megremegő hangon. Elégé sok jó kép készülhetett, mert 2 óra alatt végeztünk, gyorsan át öltöztem ki szedtem a csatokat a hajamból és indultam is haza. A mai napom szokásosan telt, haza mentem Ian hívott, hogy Szombaton lesz egy film premier és menjünk el együtt. Persze én erre igent mondtam. Pakolásztam meg ilyenek. Hét óra lehetet mikor arra gondoltam jó lenne kimenni a parkba futni. El is indultam, úgy már egy jó húsz perce futkározhattam mikor valaki feldöntött.
- Hé, nem látsz a szemedtől – kezdtem ordibálni vele.
- Bocs, épp sietek valahova. – mikor megláttam őt teljesen el ált a lélegzetem.
- Ian? – csodálkoztam el. – Te meg mit keresel itt?
- Hát én is kérdezhetném ezt? – terelte a szót.
- Hát, ahogy látod, én futok, csak nem te is ingbe futsz? – húztam fel a szemöldökömet.
- Nem, de hogy is megyek haza, csak benéztem a parkba egy kicsit… - hazudott, már jól tudtam mikor mond igazad, mindig megvakarja az orrát, ha nem mond igazat.
- Milyen nővel voltál Ian? – néztem rá, annyira idegesített ez az állandó csajozása.
- Nincs hozzá közöd, Mandy hagy békén. – kiabált velem.
- Állj nincs hozzá közöm? A barátnőd vagyok elvileg nem de?
- De az vagy… csak ne legyél már ilyen féltékeny. – sóhajtott. – mondtam már, hogy nem áll jól neked ez a gatya.
- De én szeretem a kedvenc melegítőm, mindegy majd elrakom jó mélyre a szekrénybe.
- Rendben kicsim, szeretlek – ölelt át.
- Én is. – bújtam oda hozzá. – Ian, kérdezhetek valamit.
- Persze. – mosolyodott el.
- Ha már nem leszek, fiatal szeretni fogsz? – tudom, hogy ez lényegtelen, de érdekelt.
- Jaj, hát persze kincsem. – nézett rám nagy szemeivel.
- Tudod mit, itt van, egy kis pénz menj el vásárolni, szombatra vegyél magadnak egy jó rucit vagy akármit. Rendben.
- Hát jó… - suttogtam füleibe. Na, ezt utáltam benne, mindig eltereli a témát. Bánt a tudat, hogy tudom ma is egy nővel volt. Vagy fel szed egy bárba valakit. Én miért nem vagyok neki elég jó? Miért keresi más nők társaságát?
- Figyelj, kincsem megyek, mert már fáradt vagyok. Holnap hívlak. – csókolt meg.
- Szia, holnap látlak? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom még. – aztán eltűnt a sötétben. Igen ez Ianre vall. De már sajnos megszoktam. A szerelem ilyen lenne? Ennyire sötét és fájdalmas? Tele van titkokkal? Jó azt is belátom, nem egy tündérmese az élet, de akkor is ilyen lenne?
Inkább én is haza mentem. Beálltam a zuhany alá és élveztem a forró vízcseppeket. Sokáig bent állhattam, mert arra eszméltem fel, hogy már fázok és lilul a szám.
Kimásztam a zuhanyból, belebújtam a pizsamámba és bebújtam az ágyba.
***
Reggel arra keltem, valaki csenget. Lassan kimásztam az ágyamból. Bele bújtam a köntösömbe és oda totyogtam az ajtóhoz. Mikor ki nyitottam el ált a lélegzetem is.
- Hát te itt? – kérdeztem fáziskéséssel.
- Igen én itt, beengedetsz?
- Persze, jaj, annyira jó hogy itt vagy. – ugrottam a nyakába.
- Jól van, hugi én is örülök neked. – mosolygott bátyám.
- De Justin miért jöttél? Csak úgy? – húztam fel a szemöldökömet.
- Hát hugicám beszélnünk kéne. – lett hirtelen komoly az arca.
- Hát rendben gyere. – húztam be a nappaliba. Leültünk mindketten a kanapéra és csendben ültünk.
- Figyelj Mandy! Te és Ian még együtt vagytok? – kérdezte óvatosan nehogy egy olyan pontot érintsen.
- Igen, persze miért?
- Tudod, - habozott, most már tényleg féltem mit szeretne mondani. Sajnos sejtettem miről lenne szó, mert ismerem Iant.
- Aj, már Justin, ki vele. – morogtam.
- Mandy az a szemétláda megcsal nem érted? – kiabált bátyám kikelve magából. – tegnap láttam, hogy a szomszéd lánnyal csókolózik. Nem szeret téged. Hagyd el. – a szavai gyökeret vertek bennem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)